Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 21. szám - Az itélkezés rosszabbodása a német balesetbiztosításban

768 Munkásügyi Szemle a munkabér kétharmadát (1.500 márkánál magasabb bérénél még kevesebbet) veszik alapul. A sérült munkásnak nem érdeke, hogy a járadék kedvéért munkaerejét teljes mértékben ki ne használja. A fentebb említett álláspontokat érvényesítő ítélkezés állandó gyakorlattá lett. A választott bíróságok a hivatal egységes állásfoglalását konstatálván, a hiábavaló küzdelmet feladták. Hogy milyen összegeket takarítanak minden évben a biztosítási terhek viselői, a vázolt joggyakorlat folytán, megállapítani nem lehet, minthogy statisztikai adatok erre nízve nincsenek, de bizonyára tetemes összegre rúgnak. És éppen ez a teherkevesebblet a munkásság elégedetlenségének egyik legfőbb oka a szociális törvényhozással szemben. Nem állítható, hogy a teherviselő vállalkozók közvetlenül befolyást gyakorolnak a biztosítási hivatal jelzett irányú gyakorlatának kifejlődésére, de annyi tény, hogy a hivatal tagjainak mindennapi érintkezésükben, társadalmi életükben annyi érintkező pontja van a munkásellenes törekvésekkel, hogy e befolyások visszahatása el nem maradhatott. Az új Reichsversicherungsordnung számos idevágó vitás ügyet a birodalmi biztosító hivatal jogköréből elvon és azokat a felső biztosító hivatalok jogkörébe utalja, melyek azután e vitás ügyekben mint végső fórumok döntenek. Vájjon fognak-e és mennyiben a territoriális megosztással együtt territoriálisán különböző elvű elbírálások járni, a jövő titka. A helyzet javulására azonban kevés kilátás van. Az iparfelügyelőknek az 1907. évi XIX. t.-c. 85. §-a alapján elrendelt baleseti helyszíni vizsgálatoknál való részvétele tárgyában a kereskedelemügyi miniszter 28.617/VI. D. szám alatt rendeletet bocsátott ki. A rendelet hangsúlyozza, hogy az iparfelügyelőknek a balesetvizsgálaton való részvétele első rendű munkásvédelmi érdek. Az iparfelügyelők ugyanis a legközvetlenebbül a balesetvizsgálatok alkalmával szerezhetnek tapasztalatokat hivatásuk egyik legfontosabb részének gyakorlásához, a balesetek lehető elhárításához. Minthogy azonban az iparfelügyelők nagymérvű elfoglaltságuk miatt minden egyes balesetvizsgálaton részt nem vehetnek, a miniszter az alábbi irányelvek szem előtt tartását rendeli el: »A hivatalból megtartandó balesetvizsgálatoknál az iparfelügyelők megjelenése rendszerint szükséges. Nélkülözhető azonban ezeknél is oly esetekben, midőn a balesetbejelentő lapból az tűnik ki, hogy a balesetet nem az üzemberendezés meg nem felelő volta, vagy nem a balesetelhárító készülékek fogyatékossága okozta. Az ily balesetvizsgálatokon, valamint a nem hivatalból megtartandó balesetvizsgálatokon az iparfelügyelők csak akkor tartoznak megjelenni, ha megjelenésüket a munkásbiztosító pénztárak kifejezetten kérik. Hogy az egyes balesetvizsgálatokon való részvétel szükségessége megállapítható legyen, egyidejűleg intézkedtem, hogy a balesetbejelentő-lapok másolatai a kerületi pénztárak által idejekorán az iparfelügyelők rendelkezésére bocsáttassanak.* Ha az iparfelügyelő a balesetvizsgálaton való megjelenést szükségesnek nem tartja, erről a pénztárt, haladéktalanul értesíti, hogy ha a saját szempontjából a megjelenést kívánatosnak tartja, kellő időben intézkedhessék. Az ily vizsgálat során felmerülő költségek az Országos Pénztárt terhelik, míg a hivatalból megtartandó vizsgálatok költségei, minthogy a megjelenést közérdek teszi kívánatossá, az államkincstár, illetve a kereskedelmi tárca terhére számolandók el. Az Országos Olunkásbetegsegélyző- és Balesetbiztosító Pénztár a napokban tette közzé az 1912. év augusztus haváról készített taglétszám és betegségi forgalmi kimutatását. A kimutatás szerint biztosíttatott a kerületi munkásbiztosító pénztáraknál augusztus hó folyamán 943.924 férfi, 156.335 nő, a vállalati betegsegélyző pénztáraknál 162.549 férfi 14.511 nő, a magánegyesü'leti betegsegélyző pénztáraknál pedig 7.137 férfi és 346 nő. Az összes tagok száma: 1,284.802 volt. A 981.930 baleset esetére biztosított tag közül 856.646 volt férfi, 125.284 nő. Keresetképtelen betegek és gyermekágyi-segélyben részesült nők átlagos száma 21.425 volt, a betegség esetére biztosított tagok százalékában V7. A táppénzes és gyermekágyi napok száma 664.191