Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 21. szám - A második nemzetközi otthonmunkakongresszus. Zürich, 1912. szeptember hó 7. és 8

758 Munkásűgyi Szemle §, mely szerint a bérminimum megszegése minden egyes munkás tekintetében külön büntetendő cselekmény. A 13. § rendelkezik végül a bérminimumra vonatkozó határozat közzétételéről és érvényének időtartamáról. A határozat két évig szól, érvényben marad azonban továbbra is, amennyiben a bizottság döntésének provokálására illetékes valamely fél a két év leteltével újabb döntésért nem folyamodik. A törvényminta kiegészítésére Somogyi Manó tett még oly értelmű, helyesléssel fogadott javaslatot, mely szerint otthonmunkával 18 évesnél fiatalabb személyt foglalkoztatni nem volna szabad. A kongresszus idő hiánya miatt e javaslat érdemleges tárgyalásába ezúttal nem bocsátkozhatott, de megfontolásra kiadta azt a nemzetközi hivatalnak. A harmadik szakosztály, mint említettem, az otthonmunkások szervezkedésének kérdésével foglalkozott. A kongresszus számolt a szervezkedés nehézségeivel éppen az otthonmunka terén, úgy vélte azonban, hogy az e téren eddig, bár gyéren jelentkezett sikerek alapján a szervezkedés kérdésének megfelelő kezelésével, további eredményekre is lehet még kilátás. Kívánja ehhez képest, hogy: 1. rendszeres propagandával kell meggyőzni az otthonmunkásokat a szervezkedésnek, a szolidaritás érzetének előnyeiről; 2. hárítsa el a törvényhozó a szervezkedésnek összes még létező akadályait; 3. ismerje el a törvényhozó az otthónmunkások által kötött kollektív szerződéseknek jogérvényességét és terjeszsze ki, amennyiben lehet, azok hatályát az illető körletben ugyanabban az iparágban dolgozó összes otthonmunkásokra ; végül 4. az otthonmunkások sorsának javítására csatlakozzanak a szervezetek a vevők ligáihoz és a fogyasztási szövetkezetekhez. E határozatok közül csak a 3. pont alatt említettnek az a része keltett nagyobb vitát, mely szerint a kollektív szerződés joghatálya kiterjesztendő az illető körletben dolgozó valamennyi szakmabeli otthonmunkásra. A kérdés a kollektív szerződések joghatályát érinti, ez a kérdés azonban önmagában is sokkal nagyobb, semhogy ez a kongresszus e tekintetben érdemleges megállapodásra juthatott volna. Elfogadták hát Huysmans közvetítő javaslatát és beszúrták ezt a három szót: »a mennyiben lehet«. Ezzel azután mindenki meg volt elégedve. Leggyorsabban végzett tárgyalásaival a negyedik szakosztály, mely a vevőligák közreműködésének feladatait tárgyalta. Elhatározták, hogy: 1. a kongresszus határozataiban kifejezésre jutó eszméket minden rendelkezésre álló eszközzel, előadásokkal, hírlapi cikkekkel, kiállításokkal stb. propagálják; 2. amennyiben az otthonmunka érdekében más propaganda is megindul, keresik az azzal való összeműködést; 3. kongresszusaiknak napirendjére is kitűzik azt a kérdést, mely eszközökkel javítható az otthonmunka helyzete; végül 4. közreműködni kívánnak az otthonmunka-törvény végrehajtásánál és^ ugyanazokat a jogokat kívánják a minimális bér megállapítására irányuló eljárás megindítása, a visszaélések feljelentése stb. tekintetében, melyeket a törvény a szakszervezeteknek megad. A vevőligák nemes szándékait kétségen kivül mindenki csak dicsérheti, sok eredményt működésüktől azonban csak igen kevesen várnak. A II. otthonmunka-kongresszus tárgyalásai az előadottakból kivehetőleg mindenesetre igen érdekesek voltak. Határozatai a kongresszusnak nem egyenlő értékűek ugyan. Ami nem is csoda, hiszen a kongresszus nagyszámú tagjai a legkülönbözőbb elemekből: munkaadókból és munkásokból, egyetemi tanárokból, politikusokból, szakszervezeti titkárokból, köz-