Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 21. szám - A második nemzetközi otthonmunkakongresszus. Zürich, 1912. szeptember hó 7. és 8

Munkásügyi Szemle 753 nyomorúsága révén az egész társadalmat fenyegetik. Azokban az államokban, melyekben, hála az említett tényezők összműködésének, nincs már e téren leleplezni való, elérkezett hát az ideje, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján hozzálássanak immár az otthonmunka sebeinek a gyógyításához. Az államoknak egész sorozata hozzálátott e feladathoz önmagától. Más államokban kezdeményezett, de célra nem vezetőnek, minden esetre pedig egyoldalúnak bizonyult kísérletezés után az ausztráliai államok, ezek közt is elsőnek Viktória, mutatták meg az irányt, melyben a gyökeres otthonmunkapolitikának mozogni kell. Az ott megvalósított eszme, az otthonmunkások bérminimumának közhatalmi megállapítása tért hódított Európában is. Nagybritannia 1909. évi otthonmunka-törvénye megteremtette a minimális bérek megállapítására szolgáló bizottságokat, módot nyújtván azoknak eljárására mindazokban az iparágakban, melyekben az otthonmunka bére a más foglalkozásokban uralkodó bérviszonyokhoz képest túlságosan alacsony. Ausztria, Francziaország, Belgium, amint azt a nevezett országokban tárgyalás alatt álló törvényjavaslatok tanúsítják, követik már Nagybritánnia példáját és valószínű, hogy követni fogják azt még mások is. Ennek dacára egyáltalán nem felesleges ma még ennek az eszmének hirdetése és terjesztése. Sokféle előítélettel kell még megküzdeni, mig az irányzat helyességének általános elismertetése sikerül. Hiszen láttuk, hogy Németországban a kormány a parlament többségének hajlandóságával szemben is meg tudta hiúsítani, hogy az 1911. évi otthonmunka törvényben az otthonmunka minimális bérének közhatalmi megállapításáról is történjék gondoskodás. De magának ennek az eszmének gyakorlati megvalósítása is többféleképen történhetik, már pedig a részletkérdéseknek helyes, vagy helytelen megoldásától függ éppen az, beválik-e, vagy csúfot vall maga a helyes alapgondolat. Vannak azonban az otthonmunkának oly bajai is, melyeken a bérminimumnak puszta megállapítása önmagában nem segíthet. A közegészségügy, a munkásvédelem, az otthonmunka felügyelete és nem utolsó helyen: az otthonmunkások munkaviszonyának megfelelő szabályozása szintén nagy és nehéz feladatok elé állítja a törvényhozót. Ezeknek a feladatoknak tisztázására, illetve megvalósítására szolgálnak az otthonmunka kérdéseinek tárgyalására újabb időben megtartatni szokott nemzetközi kongresszusok. Ezeket a kongresszusokat az otthonmunkának Bruxellesben székelő nemzetközi hivatala (Office International du Travail á Domicile) rendezte a múltban és pedig eddig mindössze kettőt: az elsőt az ottani otthonmunka kiállítással kapcsolatban Bruxellesben 1910-ben, a másodikat, azt, melyről ez a jelentés szól, a f. év szeptember havában, Zürichben. A zürichi otthonmunka-kongresszus, tekintettel a rendelkezésére álló idő rövidségére (mint e lap olvasói előtt ismeretes, ugyanazon a héten még három más szociálpolitikai kongresszus ülésezett Zürichben), de tekintettel a feldolgozásra váró kérdések nagy tömegére is, négy szakosztályban intézte el ezeket, a kongresszus teljes ülése elé bocsátván azután az egyes szakosztályok határozatait. Az első szakosztály Brentano német, Henderson amerikai és Brants belga egyetemi tanárok elnöklésével az otthonmunka védelmére szolgáló azt a törvény-mintát vitatta meg, melyet tárgyalási alapul a nemzetközi otthonmunka-hivatal Huysmans által a belga törvényhozás elé terjesztett törvényjavaslat alapján készített és terjesztett a kongresszus elé. A második szakosztály az otthonmunkára vonatkozó adatgyűjtésnek az otthonmunkások és a fogyasztóközönség védelmének, végül az otthonmunka felügyeletének kérdéseivel; a harmadik szakosztály az otthonmunkások szervezkedésének, végül a negyedik szakosztály a vevő-ligák közreműködésének kérdéseivel és feladataival foglalkozott. A kongresszus közönsége a legnagyobb érdeklődést az első szak-