Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 20. szám - A Munkanélküliség Elleni Küzdelem Nemzetközi Egyesületének bizottsági ülése. Zürich, 1912. szeptember 5., 6

732 Munkásügyi Szemle ama két- és félmillió munkásnak vándorlása, akik ma évenként átlépnek az ország határain vagy idegen országokban munkát keresnek, par excellence nemzetközi megnyilatkozása a kapitalisztikus munkanélküliségnek. A világpiacnak mai szabályozatlan állapota mellett a munkások gyakran oly országokba költöznek, ahol vagy állandóan, vagy átmenetileg munkanélküliség uralkodik. Nemcsak saját helyzetüket nem javítják tehát meg, hanem még a belföldi munkások helyzetét is megrontják. A bevándorló országok még oly tökéletesen szervezhetik meg a munkanélküliség megelőzését, illetve következményeinek enyhítését célozó nemzeti berendezéseket (közmunkák, inségmunkák, a munkanélküliek segélyezése, illetve biztosítása) hiábavaló munka lesz, ha a bevándorlás áramát nem alkalmazzák a munkapiac igényeihez. Másfelől a kivándorlás a kivándorlási országokban veszedelmes palliativ eszköze a munkanélküliség elleni küzdelemnek, amelyet ott végérvényesen csak a nemzetgazdaság szerves reformja, nevezetesen megfelelő földreform útján lehet orvosolni. A nemzetközi munkapiac egyöntetű kimutatása és a közhasznú munkaközvetítő intézetek lehető összműködése mellett a kivándorlók és bevándorlók intenzív védelmére van szükség, hogy a munkanélküliséget a munkáskereslet és a munkakinálat megfelelő nemzetközi kiegyenlítése útján a lehető minimumra korlátozzák. A kivándorlókat a rendeltetési országaik pillanatnyi közgazdasági viszonyairól és a bevándorlásra vonatkozó szabályairól pontosan kell tájékoztatni. Fontos azonban az is, hogy a bevándorlót az idegen ország is kellő törvényes védelemben részesítse, (Dánia) mivel csak az ily módon megvédelmezett kivándorló nem kerül abba a kényszerhelyzetbe, hogy a belföldi munkásnak alkalmatlan versenyt okozzon. Javaslataimat a következő főbb pontokban foglaltam össze: 1. A nemzetközi vándorlási statisztika kiépítése, még pedig a Nemzetközi Statisztikai Intézettel karöltve. 2. A munkapiac helyzetéről szóló jelentések rendszeresen nemzetközileg cseréltessenek ki egységes formula szerint; 3. Szerveztessék a nemzeti munkapiac a 2. alatt említett adatgyűjtésre való tekintettel, mint a vándorlások szabályozásának alapja; 4. Jelöltessenek ki a bevándorlási törvények helyes szociálpolitikai elvei, karöltve a Törvényes Munkásvédelem Nemzetközi Egyesületével kapcsolatban; 5. A nemzeti szakosztályok állandóan tanulmányozzák a kivándorlás okait és az azok megszüntetésére alkalmas reformokat az egyes országokban. 6. Nemzetközi egyezmények előkészítése a be- és kivándorlásra vonatkozó törvények és határozmányok lehetőleg gyors közlését, a vándorlók közös közegészségügyi védelmét, a kivándorlók közös törvényes védelmét, a kivándorló-küldemények posta- és váltóköltségeinek leszállítását, az összes munkahivatalok összműködését illetőleg a kivándorlási ügynökökkel szemben, végül a munkásvédelmi törvényeknek és az idegen munkások közmunkáknál való alkalmazásának kölcsönösségét illetőleg. A nemzetközi vándorlások befolyását nemcsak a munkanélküliség nemzeti ellenszereinek létesítésénél nem lehet szem elől téveszteni, hanem ettől független föladatokat is ró az egyesületre. A kivándorló addig, míg a külföldön megfelelő munkahelyet nem talál, rendszerint igen szerencsétlenül minősített munkanélküli, akinek különös helyzete különös védelmet igényel úgy a ki-, mint a bevándorlási ország részéről, illetve ezek összeműködése útján. Az új problémák tehát két csoportba sorozhatok: 1. A nemzetközi munkapiac nyilvántartása, a nemzetközi munkáskereslet és kínálatnak a vándorlások útján való lehető legcélszerűbb kiegyelítése útján. 2. A vándormunkás védelme. Az összes vándorlási formák, valamint a kivándorlási és bevándorlási országok sajátos érdekeinek beható tanulmányozása alapján