Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 20. szám - A mezőgazdasági munkások munkabérvédelme

728 Munkásügyi Szemle kában nem levő, de gazdaságába behozott ingók elvitelét, amint a bérbeadó megtilthatja a bérló' ingóinak eltávolítását a bérlemény területéről. A tétel ebben az irányban nem korlátozása a munkaadó jogának, hanem annak kiterjesztése, mert ilyen törvényes zálogjoga a munkaadónak különben nem volna. A visszatartás tilalma kiterjed arra is, hogy a munkaadó a bérből óvadék képzése céljára sem vonhat le semmit, valamint azt sem kötheti ki érvényesen előre, hogy a munkás valamely szerződésszegése esetében a bér valamely részétől tekintet nélkül a munkaadó kárára elessék. A visszatartás és beszámítás joga a munkaadót így is igen széles keretben illeti meg. Mert mi az »a munkás által okozott kár«, melynek erejéig visszatartásnak van helye? Ez eredhet 1) a munkaszerződés megszegéséből, 2) másnemű szerződésszegésből és 3) szerződésen kivüli kártételből. A 2) pont alatti károkra a törvény nyilván nem gondolt; kétes csak a 3) pont lehet. A törvény szellemében a visszatartási jogot megszorítóan kell értelmezni s így azt hiszem, hogy azt csak az 1) pontbeli esetcsoportra, a munkaszerződés megszegéséből eredő károkra kell korlátozni.x) Ha pl. a munkást felhívják a kastélyba s ott vigyázatlanságból leüt egy drága vázát: ezért a munkabérét nem lehet visszatartani. De természetesen, minthogy a gazdasági munkás és a cseléd a munkaadó gazdaságának rendjét is megtartani köteles: szolgálati kötelezettségei igen széles körre terjednek és átfogják a tiltott cselekmények legtöbbjét is. Ha pl. a munkás gondatlanságából tűz üt ki: a kár a munkabérből levonható; annál inkább a munkás által ellopott dolgok értéke. A munkaadónak ez a visszatartási jog különösen az által nyújt tág körű fedezetet, mert a közös munkára ugyanazon szerződés által elszerződött munkások a törvény alapján fizetendő kártérítésre nézve egyetemlegesen felelősek, hacsak az ellenkezőt ki nem kötötték (mmt. 7.). Ez éppen megfordítottja a magánjog általános szabályának, mely szerint egyetemleges kötelezettség csak akkor áll be, ha külön kikötötték.2) Ilyen kivételes szabályt megszorítóan kell magyarázni. Azért ezt az egyetemlegességet olyan kártételekre, amelyek az elvállalt közös munka teljesítésével nincsenek kapcsolatban, nézetem szerint nem szabad kiterjeszteni. így pl. ha az egyik munkás a kazlat gondatlanul felgyújtja, a többi ezért nem felelős, kivéve ha mulasztást követtek el a károsodás megakadályozásában. Már viszont sztrájk esetében az összes munkások egymásért felelősek. A munkaadó visszatartási és beszámítási joga még azzal is korlátolva van, hogy azt gyakorlása végett rövid záros határidőn belül kell a hatóság (ha a kárigény 100 K-át meghalad, a bíróság) előtt »érvényesíteni«, különben ez a jog odavész és a munkaadó a munkabért csorbítatlanul kifizetni tartozik, a munkás elleni kárkövetelésével pedig csak külön per útján léphet fel. A gcst., mint már említettem, a munkabér lefoglalását általában megengedi a törvény alapján megítélt követelések fejében. Ez szószerint azt jelentené, hogy habár a munkaadó visszatartási jogát a törvényes határidőben nem érvényesítette is, úgy, ha a bért tényleg mégis visszatartotta és utóbb kárkövetelését megítélték, ez ítélet alapján önmagánál lefoglalhatná a hátralékos bért. Ez azonban nem volna egyéb, mint beszámítás kerülő úton, a törvény ellenére. Nem lehet feltételezni, hogy a törvény önmagának kijátszására nyújtson segédkezet; azért is mondtam fentebb, hogy a munkaadónak ez a joga nem terjedhet túl a visszatartási jog korlátain, vagyis csak akkor gyakorolható, ha a munkaadó kárkövetelését a visszatartási jog gyakorlására szabott határidőben érvényesítette. A munkabérvédelemről mondottakat ki kell még egészítenem azzal, hogy munkástörvényeink megvalósították a Jogászgyülésnek azt a kívánalmát is, hogy a munkabér jogtalan visszatartása esetében a munkaadó büntetés alá esik.3 1 összhangban áll ez a megoldás a polg. tvkv. terv. 1311. §-ával. *. Ugyanígy vmt 5. és emt. 4. Jrom. II. k 406. I. h); mmt. 31. és 60., gcst. 21. és 57."