Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A szociális egészségügy perspektivája

*4 Munkásügyi Szemle JOGGYAKORLAT \ •" 1 JOGGYAKORLAT \ — 1 BETEGSEGÉLYEZÉS. Kórházi segédorvosok biztosítási kötelezettsége. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1911. évi november hó 22-én kelt 1911. Bet. I. 8214. sz. ítélete. ítélet: A bíróság kötelezi az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárt, hogy dr. K. K. Vöröskereszt-kórházi segédorvos igénylő (lakik Budapest, Vöröskereszt-kórház) részére 1911. február 5-től március 13-ig a VI. napibérosztály szerint esedékes táppénz fejében 101 korona 75 fillér összeget fizessen. Indokolás. A B.-i Kerületi Munkásbiztosító Pénztár igazgatósága igénylőt táppénz iránt támasztott igényével elutasította abból az álláspontból, hogy mint orvos betegség esetére biztosítási kötelezettség alá nem tartozott. Ezek után eldöntendő kérdés volt az, hogy a kórházi orvosok — ha évi 2.400 koronánál, illetve naponkint 8 koronánál nem több járandósággal birnak — betegség esetére biztosításra kötelezettek-e ? Ezt a kérdést a bíróság a jelen esetre vonatkozólag igenlőleg döntötte el, az 1907: XIX. t.-c 1. §-ának 2. pontjában irt rendelkezésre tekintettel, mely szerint az ipartörvény alá nem tartozó, de ipar-, illetve vállalkozásszerűleg űzött kereseti foglalkozásoknál, különösen a gyógyintézeteknél alkalmazottak biztosítási kötelezettség alá esnek. E törvényrendelkezésre tekintettel vizsgálni kellett, hogy a Vöröskereszt Erzsébet-kórház ama vállalkozásszerű gyógyintézetek közé tartozik-e, amelyek alkalmazottaira a biztosítási kötelezettség kiterjed. E tekintetben a bíróságnak tudomása van arról, hogy a háborúk esetére a sebesültek ápolására alakult Országos Vöröskereszt - Egylet kórháza béke idején magánbetegeket is felvesz és azoknak gyógykezeltetéséről és ápolásáról megfelelő díjszabás mellett ellenérték fejében gondoskodik. E körülményre tekintettel céljára és rendeltetésére nézve philantropikus jellegű egylet béke idején vállalkozásszerű gyógyintézetet is tart fenn, amelynek a magánbetegek gyógykezelésére irányuló tevékenysége a magángyógyintézeti (szanatóriumi) gyógykezeléssel egyértelmű. Ennélfogva a Vöröskereszt-kórház a bíróság felfogása szerint a vállalkozásszerűleg űzött gyógyintézetek fogalma alá vonható. Másodsorban vizsgálandó volt az is, hogy a kórháznál működő orvosok olyan alkalmazottak-e, kikre a biztosítási kötelezettség kiterjed? E tekintetben a bíróság álláspontja szerint az orvosoknak kórházi tevékenysége, illetőleg a kórházi orvosok jogállása tekintetében megkülönböztetést kell tenni. Vannak egyrészt olyan orvosok, akik a kórházi gyakorlatot és tevékenységet csak mellékesen folytatják, emellett azonban olyan állásuk vagy önálló orvosi tevékenységi körük (pl. számbavehető magángyakorlatuk) van, amely orvosi működésüknek lényegesebb alkotó elemeit képezi. Ezek az orvosok — ha a kórháznál kifejtett tevékenységük még szerződési jogviszonyon alapulna is — az illető gyógyintézetnek nem alkalmazottai, mert állásuknál kifejtett tevékenységi körüknél fogva nem kizárólag és nem is túlnyomó részben a kórháznál fejtenek ki orvosi működést. Másrészről azokat az orvosokat, akik tevékenységüket túlnyomó részben, sőt majdnem kizárólag a gyógyintézetnek tartoznak szentelni, a kórház alkalmazottainak kell tekinteni. Mert ezek az orvosi működést nem más téren főfoglalkozáskép űzött orvosi tevékenységük mellett fejtik ki, hanem orvosi hivatásukat oly módon tartoznak gyakorolni, hogy idejük és tevékenységük túlnyomó részben a gyógyintézetnél teljesítendő ténykedésben és szolgálattételben merül ki. A Törvény 1. §-a a biztosításra kötelezett »alkalmazottak« között azok hivatására, hatáskörére és munkakörére vonatkozó megkülönböztetést nem tesz és különösen az orvosi tevékenységet és alkalmaztatást ki nem veszi. Ilyen kivétel vagy korlátozás nemlétében nincs alap arra, hogy a gyógyintézeteknél orvosi minőségben alkalmazottak a biztosítási kötelezettség alól kivétessenek. Ez a korlátozás különben is a biztosításra kötelezettek körének megszorítását jelentené, már pedig e bíróság eddigi gyakorlata szerint kétség esetén a biztosítás kedvezményeinek kiterjesztésére vezető törvénymagyarázat irányzatát követi.