Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A gazdasági munkások biztosítása az államok törvényhozásaiban

30 Munkásügyi Szemle Az angol munkásbizíosítási javaslatot csekély, inkább csak stiláris módosításokkal a felsőház is elfogadta. A felsőház módosításaihoz december 15-én az alsóház is hozzájárult s a következő napon már a királyi szentesítés is megvolt. A törvény f. évi július 15-én lép életbe. Kötelesek-e a betegsegélyző pénztarak fogbetegeknek fogtömést adni ? Erről a munkásegészségügyi szempontból eléggé fontos kérdésről ir a Versicherungsbote című biztosítási szaklap egy hosszabb tanulmányt. Az érdekes közleményt a következőkben ismertetjük: A betegsegélyző pénztáraknál nagyrészt az a felfogás, hogy a fogak odvassága magában nem betegség s csak akkor lehet betegséget megállapítani, ha a fogfájás, vagy a fogak elvesztése következtében az általános közérzésnek valamely zavara áll be. Ez a felfogás azonban téves. A betegség fogalmához nem szükséges, hogy az illetőnek fájdalmai legyenek, vagy hogy közérzésében valamely zavar állott be, elegendő, ha bármely okból orvosi beavatkozás szükségeltetik. Egy fognak a pusztulása épp úgy betegségnek tekintendő, mint bármely más testrésznek a pusztulása és az orvosi tudomány mai állása szerint feltétlenül kezelést igényel. A pénztárak tehát fogbeteg tagjaiknak minden szükséges kezelést megadni kötelesek. Melyik azonban a szükséges kezelés? A fog odvassága kétféle módon szüntethető meg: a fogat eltávolítják, vagy pedig plombálják. Minthogy a pénztárak csak a szükséges orvosi kezelést kötelesek nyújtani, sok esetben arra az álláspontra helyezkednek, hogy csak a foghúzással járó költségeket kötelesek viselni, nem pedig a plombálással járó magasabb költségeket is. Ez a felfogás ismét téves s nagyon csodálatos konzekvenciákhoz vezetne ennek az érvényesülése, amit a következő példával lehet bizonyítani. Ha egy pénztári tagnak a szemgolyója betegedett meg valamely oly betegségben, ami csak hosszas gyógykezelés után gyógyítható, akkor a fenti felfogás analógiájára a pénztár azt mondhatná, hogy nem gyógykezelteti a szemet, hanem eltávolíttatja, mert az sokkal kevesebb költséggel jár. Ezt természetesen mindenki őrültségnek tartaná s mégis ugyanez a helyzet a fogakra vonatkozólag is. Mert a fogak szintén fontos részei a testnek. Fontos testrészeket azonban csak akkor szabad eltávolítani, ha ez az eltávolítás az orvosi tudomány szempontjából feltétlenül szükséges s elkerülhetetlen, s nem pedig, ha olcsóbb, mint a gyógykezelés. A pénztárak részben azzal is érveltek a fogtömés nyújtása ellen, hogy a biztosítottak körében a fogak plombálása nem szokásos. Ez azonban szintén tévedés. A biztosítottak egy részének körében lehetséges, hogy nem szokásos a fogplombálás, de a magasabb díjazású biztosítottak s nevezetesen a kereskedősegédek, technikusok s jobban díjazott munkások között igen is szokásos. Ezeknek tehát ezen az alapon is meg kellene azt adni. A pénztárak azonban nincsenek jogosítva arra, hogy tagjaik között a szolgálmányok tekintetében különbséget tegyenek s ezért is kötelesek a fogtömést az összes tagoknak nyújtani. Felmerül még az a kérdés, hogy a plomba nem tekintendő-e gyógyászati segédeszköznek s minthogy a gyógyászati segédeszközökre vonatkozólag a német törvény megszorításokat tartalmaz azok ára tekintetében, nem utasíthatják-e el a pénztárak ezen az alapon a fogtömést igénylő tagokat. Erre a kérdésre szintén nemmel kell felelni. A plomba, illetve a plombálás nem tekinthető gyógyászati segédeszköznek, hanem gyógykezelésnek. A plombálásnál túlnyomó az orvosi tevékenység, ezzel szemben a plomba anyaga alig jöhet tekintetbe. A plombának önmagában nincs is jelentősége Épp úgy, minthogy egy sebkötésnél az orvosi működés a túlnyomó jelentőségű s nem a felhasznált vatta, épp úgy nem jöhet tekintetbe a fogtömésnél a felhasznált cement az orvosi tevékenység mellett. Mindezekből az következik, hogy a pénztárak kötelesek fogtömést is nyújtani a tagoknak, természetesen a legolcsóbb anyagból, mert a drágább anyag csak luxus. Mindamellett lehetnek olyan esetek is, amikor csak aranyplombát lehet alkalmazni s ilyenkor ennek a költségeit is viselni kell a pénztárnak. Műfogakat, illetve fogsorokat azonban nem kötelesek a pénztárak szolgáltatni, mert ezek gyógyászati segédeszközöknek tekintendők s a törvényben meghatározott maximális összegnél (egy mankó, vagy szemüveg értéke) többe kerülnek Amely pénztárak alapszabályai azonban továbbmenő szolgálmányokat is biztosíanak a tagoknak, azok a pénztárak fogsorokat is adhatnak.