Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A gazdasági munkások biztosítása az államok törvényhozásaiban

Munkásügyi Szemle 27 vonzza eléggé földmíves népünket, mely pozitívebb, kézzelfoghatóbb feleletet óhajtana arra, hogy hány éves korában, mikor éri el a nyugíjjogosultságot. A már fentebb említett novelláris törvényjavaslat az elterjedés e két főakadályát el fogja hárítani. Nevezetesen egyfelől ledönti a korhatárt, kimondván, hogy az általa újonnan felállított nyugdíjbiztosításba beléphet korra és nemre való tekintet nélkül minden 14 éven felüli egyén, akinek főkeresete a gazgasági munka. Másfelől pedig kimondja, hogy legalább is 10 évi tagság után 65 éves korának betöltésekor mindenki megkapja a reá tagsági évei szerint eső nyugdíjat, tekintet nélkül arra, hogy tud-e még dolgozni avagy nem. Nem mulaszthatjuk el kiemelni, hogy az új törvényjavaslat mindeme két intézkedése egy-egy lépéssel tovább ment, mint az új német biztosítási törvény, mely igaz ugyan, hogy a kötelező formára helyezi a fősúlyt s a tekintetben páratlan is az alkotása, de az önkéntes belépés korhatárát a 40-ik életévben szabja meg, az aggkorét pedig, amelyben a járadék a munkaképtelenség igazolása nélkül is megadatik, a 70-ik életévben. Miután pedig a földmívelésügyi miniszter új novelláris törvényjavaslata, ha nem is ugyanolyan tételek szerint, de nagyjából hasonló befizetésekért hasonló értékű segélyeket szolgáltat a tagoknak, mint a német birodalmi törvény, remélhető, hogy az önkéntes nyugdíjbiztosítás, ha nem is fog oly eredményeket felmutatni, mintha az kötelezővé tétetnék, amire ez idő szerint, fájdalom, anyagi eszközökkel nem rendelkezünk, de a kötelezés kimondása nélkül is el fog terjedni a gazdasági munkásnép azon rétegeiben, melyekben meg van a fogékonyság a jövőről való gondoskodás fontosságának felismerésére. ; A Nemzetközi Munkásbiztositás Magyarországi Egyesülete 1912. évi január hó 12-én, pénteken délután 5 órakor a Társadalmi Múzeum helyiségében választmányi ülést tart. Tárgy: A munkásbiztosítási törvény ankeljének előkészítése. Drágasági pótlék. Az Országos Pénztár közgyűlésének legutóbbi számunkban közölt határozatából kifolyólag az Országos Pénztár 70.968/911. számú köriratban felhívja a Kerületi Munkásbiztosító Pénztárak igazgatóságait, hogy a drágasági pótlék tárgyában sürgősen határozzanak, az Országos Pénztár igazgatóságát pedig utasítja, hogy ezeket a határozatokat sürgősen tárgyalja, az Országos Pénztár alkalmazottai részére pedig a drágasági pótlékot késedelem nélkül utaltassa ki. Egyúttal a napidíjak emelése tárgyában is felhívja határozathozatalra a pénztárakat. Gyógyfürdő-szerződések. Az Országos Pénztár 1911. évi december hó 23-án kiadott körirata értelmében a gyógyfürdősegélyek nyújtásához szükséges központi beutalási eljárást az Országos Pénztár foganatosítja. 1912. évi január hó 1-től kezdve csupán az Országos Pénztár által irásbelileg beutalt tagokat látnak el a gyógyfürdők, s a helyi szervek csak az Országos Pénztár nyomtatványainak felhasználásával utalhatnak tagokat. Emellett azonban az Országos Pénztárral nem szerződött gyógyhelyek is igénybevehetők, de csak úgy, ha a kerületi pénztárak az 1907 : XIX. t.-c. 128. §. értelmébenjgazgatósági határozattal szerződést kötnek s ezekhez a hozzájárulást, illetve az Állami Hivatal jóváhagyását előzetesen elnyerték. A kórházba, gyógyfürdőbe utalt tagok útiköltséggel való ellátása. Az 1907. évi XIX. t.-c. 59. §. 4. bek. szerint a kórházból kikerült és nern a kórház székhelyén lakó tagokat legfeljebb egyheti táppénz erejéig kell utazási költséggel ellátni. Nem gondoskodik a törvény az odautazásról, sem az ellátásról. Az Állami Hivatal 13. számú elvi határozatában megítélte a menetrendszerű utazási költségeket, kimondván, hogy a megfelelő utazási költség a fürdő igénybevételéhez járuló szükséges kiadásnak tekintendő. Ennek megfelelő köriratot intézett az Országos Pénztár az összes helyi szervekhez. t , , . E körirat dacára több helyről érkezett panasz, hogy a helyi szervek nem