Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 13. szám - Ankét a gyermekmunka szabályozásáról

480 Munkásügyi Szemle még mindig nem a teljes valóságában feltáró adatai is bizonyítják, az iparhatóságok a gyárakban megtűrték, hogy a gyermekek a törvény intézkedésével ellentétben a 8, illetve 10 órás keretnél jóval tovább dolgozzanak. Ily módon még a végrehajtó hatóságok körében is megrögződött az a felfogás, hogy a 8, illetve 10 óra valóságos munkaidőt jelent. A munkaadók pedig még ezt is igen gyakran messze túllépték. Amikor aztán akadt hatóság, a minisztérium, amely kötelességét teljesíteni kívánta és az ilyen értelmezést el nem fogadta, a textil-gyárak sürgősen követelték a régi törvénytelen állapot visszaállítását. Ebből az esetből a legvilágosabban kitűnik az, hogy a legszebb törvényes intézkedésnél is fontosabb az ellenőrzés és a keresztülvitel és hogy nálunk a munkásvédelem jövője egyenesen ezen fordul meg. Minthogy jelenleg a vállalkozók egy törvényellenes gyakorlatot örök hatállyal kívánnak felruházni, sürgetnünk kell mindenekelőtt a fennálló törvényes rendelkezéseknek szigorú keresztülvitelét. A fennálló törvény alapján Pap Dezsővel együtt kívánnunk kell azt is, hogy a veszélyes iparágakra vonatkozó jegyzék sürgősen bocsátassék ki legalább az Ausztriában az ipari munkákból teljesen kizárt 14 éven aluli munkásokra nézve. Nálunk még százakra rúg azoknak a 6—12 éves gyermekeknek száma, akik a testet-lelket ölő üveggyárakban és vashámorokban vannak foglalkoztatva. A munkaidőmaximum reformja tekintetében egyelőre beérném azzal, hogy a 10 órás maximális munkaidő a jelenlegi 14—16 évtől a 18 évig terjesztessék ki. A jelenleg uralkodó felfogással szemben itt csak azt kell még hangsúlyozni, hogy ebbe a maximumba bele kell számítani azt az időt is, amelyet a fiatalkorú a tanonciskolában tölt. A tanulás nem szórakozás, annak eredményességéhez friss elme és fizikum szükséges. A mai tanoncoktatás azért olyan eredménytelen, mivel az rendszerint a késő esti órákban, avagy a pihenésre szánt vasárnapon megy végbe. De lege ferenda kívánnunk kell tehát az ú. n. félnapos nappali tanoncoktatás (half time-rendszer) megvalósítását. Ez abban van, hogy a tanonc hetenkint három napon át, felváltva délelőtt és délután nappal látogatja a tanonciskolát. A tanonciskolák céljaira tehát külön tanépületekre van szükség. A tanoncoktatás eredményességének további feltétele az, hogy a tanonc számára valóban érdekes és hasznos legyen. Ennek feitétele a tanoncoktatás szakirányú kiépítése, tanműhelyekkel való kiegészítése. Az egészségügy követelménye, hogy egy délutánt a tanoncok is testnevelő mozgással töltsenek. A kettős életfeladatra készülő nőtanoncokat általában csak fél napig szabadna foglalkoztatni. A gyermekek egészségügyi felügyeletének már az iskolában kell kezdődnie. Erre a célra szolgálna az iskolaorvosi intézmény. Az iskolaorvos véleményét az ipari pályaválasztás előtt mindig meg kellene hallgatni, vájjon tapasztalatai alapján az illető egyén mely iparra alkalmas, illetve nem alkalmas. Minthogy a munkaadók egyre kevésbbé hajlandók a tanoncokat a lakásukba felvenni, a nagyobb városok lakás- és élelmezési viszonyai pedig egyenesen depraválólag hatnak a fiatalkorúakra, kívánatos, hogy a községek mentől több alkoholmentes fe/70/?cotthont létesítsenek. A tanoncok egészséges ellátása első sorban a munkaadók érdeke lévén, a tanoncok eltartásának költségeit túlnyomólag nekik kellene viselni. Igen kívánatos volna végül a gyermek- és fiatalkorú munkások egészségügye érdekében, ha törvény számukra is bizonyos fokú nyári szabadságot biztosítana (1—2 hét) és a városok részéről kellő gondoskodás történnék