Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. 4. ülés 1912. évi május hó 17-én

Munkásügyi Szemle 465 A baleseti osztály jelentéséből megtudjuk, hogy az 1911. évben 17.816 baleset-bejelentés érkezett a pénztárhoz és pedig legtöbb (1.715) júliusban, legkevesebb (1.282) január hónapban. A balesetek közül 3.613 járt járadék-megállapítással. Halálos baleset volt 137. A baleseti segélyek 579.194 koronát tettek ki. Az évi jelentés végül az 1913. évi költségelőirányzatot közli, amely szerint 9,577.000 K várható jövedelemmel szemben 9,342.000 K előrelátható kiadás van felvéve. Az előirányzott kiadásokból csupán segélyezésekre az orvosi költséggel együtt 7,822.000 K esik, ami a jövedelem 81*87 százalékának felel meg. A fenti előirányzatok alapján a pénztár 1913. évi felesleg gyanánt 235.000 K-t mutat ki. Osztrák pénztárak gyűlése Dregenzben. A német ügyvitelű osztrák pénztárak birodalmi képviselete (die Reichsvertretung deutschgeleiteter Krankenkassen) most adta ki meghívóját a Bregenzben 1912. június 28—29-én megtartandó VIII. gyűlésre. A gyűlés tárgysorozata a következő: 1. Mult évi gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása. 2. Működési jelentés. 3. Pénztári jelentés. 4. A szociális kialakulás reformja. 5. A pénztári orvosi kérdés. 6. A hozzájárulás összegének megállapítása. 7. Legközelebbi gyűlés helyének megállapítása. 8. A végrehajtó bizottság megalakulása. 9. Indítványok. A gyűlés napjának délutánján dr. Kutschera, helytartósági tanácsos ad elő >A tuberkulózis elleni védelemről*. A német felsőbiztosítási hivatal költségei tárgyában adott ki legutóbb rendeletet a birodalmi kancellár, melyben közli, hogy a Reichsversicherungsordnung 80. §-ának 3. bekezdése szerint az egyes biztosítási szervek hozzájárulását a felsőbiztositási hivatalok költségeihez következőkben állapította meg: minden betegségi és rokkantbiztosítási vitás ügyért 18 márkát, a balesetügyekért egyenként 16 márkát. Készpénzsegély kórházi ápoltak részére. A berlini betegsegélyző pénztárak egy része kórházi ápoltatás idején nemcsak a családos tagokat részesíti segélyezésben, hanem pénzbeli segélyt nyújt a nem családos tagoknak is. A segélyezés e neme ellen legutóbb az illetékes hatóság kifogást emelt, később azonban a tárgyalás során hozzájárult az alapszabály megfelelő módosításához s igy remélhető, hogy e segélyezési nem általánosságban el fog terjedni. A központi német mentőszövetség és a pénztárak. A birodalmi munkásbiztositási hivatal 1646/912. számú köriratában értesíti a pénztárakat és biztosító intézeteket, hogy a központi német mentőszövetség, mely az összes hasonlócélú egyesületeket egyesíti, tudakozódó és felvilágosító irodát szervezett, mely az idevágó kérdésekre díjtalanul ad felvilágosítást, nyújt szakvéleményt. Figyelemmel a központi iroda hasznos működésére, a pénztárakat annak támogatására hívja fel. Munkások jogvédelme. A németországi szakszervezetek központi bizottsága által fentartott központi munkástitkárság közreműködését egyre fokozottabban veszik igénybe a munkások munkásbiztosítási peres ügyekben. 1911-ben 2465 ügynek a képviseletét vitte át az intézmény. Az előző évről visszamaradt ügyekkel együtt 3668 ügy volt a titkárság kezében. Az elintézést nyert 2821 ügyből 2598 baleseti, 196 rokkantbiztosítási, 22 bányanyugdíj-pénztári és 5 magánjogi ügy volt. 547 esetben a képviseltetést a titkárság nem fogadta el. A baleseti ügyekben 887 a biztosítotak javára, 1164 pedig a biztosítottak hátrányára nyert elintézést. Munkanélküliség elleni állami biztosító-pénztár. A svéd parlamentben a tengerészek részére felállítandó munkaközvetítő és állami munkanélküliség ellen biztosító pénztár létesítéséről tárgyaltak. A bizottság — s ennek jelentése alapján a kamara is — a munkaközvetítő felállításához nem járult hozzá, elfogadta azonban a munkanélküliség ellen biztosító létesítésére vonatkozó javaslatot. Svédországban a munkanélkülieket eddig csak a szakegyesületek segélyezték.^ A szakegyesületeknek nyújtandó állami szubvenciót a mezőgazdasági érdekek képviselői ellenezték, mert attól féltek, hogy ezáltal az ipar elvonja a mezőgazdaságtól a munkásokat.