Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. 4. ülés 1912. évi május hó 17-én

Munkásügyi Szemle 449 esetleg közügyben is sokszor helyén való is, lehetséges is az ily nagylelkűség és önmegtartóztatás, aminőt a szóban lévő helyes elv föltételez. De amikor nagy, új intézményt léptettünk életbe, amikor minden egyes intézkedés évtizedekre kiható s a fejlődés egész irányát megszabó precedens, akkor azok a szervek, amelyek elé jogokat s ezzel járó kötelességeket szab a törvény, természetesen gondosan, skrupulózusan igyekeznek hatáskörüket megóvni s betölteni, mert ezért akkor kétszeresen felelősek. Amikor még a kezdet kezdetén előre nem látható, hová fejlődnék valamely jog föladásának következménye, akkor az állami felügyelet és ellenőrzés jogának letéteményese bármennyire támadásokat vált az ki s keserűséggel jár, azzal a joggal szigorúan él is, nem hatalmi vágyból, hanem mert kötelessége. Jellemző erre egyik kiváló államférfiunk: Dr. Wlassits Gyula válasza e kérdésre: édes-e a hatalom? »A hatalom a legsúlyosabb teher; mert minél lelkiismeretesebb valaki, annál inkább csak azokat a kötelességeket tartja szeme eiőtf, amelyek szerint hatalmát gyakorolnia kell.* Ez volt a nagyon igaz felelet. Ma már javult a helyzet és az ellenérdekek nagyjában szabályozva lettek. S ha az életbeléptetés legfőbb vajúdásain túl vagyunk s az élet már megvalósította a kivánt rendet, akkor ezt egy új törvény által más szervezet létesítésével fölfordítani s újabb életbeléptetési küzködésbe sodorni az intézményt, nézetem szerint nem volna bölcs eljárás. Conkluzióként jeleznem kell, mit tartok az előadó úr javaslatából elfogadandónak s mit nem. Úgy fogom fel, hogy az előadó úr nagyon érdekes és tartalmas fejtegetései és propoziciói nem azt célozzák, hogy mi megszövegezett törvényjavaslati tételeket állítsunk be, hanem hogy memorandum alakjában kifejtsük azokat a nézeteket, amelyek a revizió szükségességét vagy szükségtelenségét s irányát jelezzék. Elfogadom az előadói javaslat I. aj pontját. A b) és c) pontok nem a novellára vonatkozó tételek. A II. 1. és 2. pontjait szintén elfogadom. A bányatársládák reformja szükségességének tekintetében a többi közt azért azonosítom magamat az előadó úrral, mert a bányászok baleseti s betegségi biztosítása tiszta munkásbiztosítási jogi téma s a munkásbiztosítási s nem a bányatörvény keretébe tartozik. Nálunk csak azért került be az utóbbiba, — ebbe is csak nagyon hézagosan, — mert az általános munkásbiztosításról még akkor törvények nem intézkedtek, amikor a bányászokról való ily gondoskodás szükségét tudták. Különben a mi munkásbiztosítási törvényünk XIII. fejezetével a bányászok biztosítását hatáskörébe vonta, én ezt továbbfejlesztendőnek és a bányászok biztosítását ebben a törvényben megvalósítandónak tartom. Elnök: Én a tárgyhoz az összes felszólalások végén szándékozom hozzászólni és a rezümével kapcsolatosan véleményemet elmondani. Méltóztassék azonban megengedni, hogy egy dologra nézve már most nyilatkozzam. Schulcz Ágoston biró úr ugyanis beszéde folyamán utalt arra, hogy az igazságügyminis.terium kondifikáló osztályának csak néhány nap engedtetett a törvénytervezet átsimítására. Megvallom — amint már közbeszólás alakjában kijelentettem — hogy erről a dologról most hallok először. Ha ennek a törvénynek van valami rossz oldala, vállalom érte a felelősséget, ami abban jó, hadd dicsérjenek meg másokat. Én ezt elbirom. A durváján túl vagyok már, hiszem, hogy ezután jobban mennek a dolgok. Szóval nem valami érzékenység vezet, ha a fenti dologra reflektálok. De amit az előttem felszólaló osztálytanácsos úr említett: az igazságügyminiszterium kondifikáló osztályát illetőleg, amelyet senki nagyobbra nem becsül, mint én, ki annak tagjaival éveken, át igen nagy munkát végeztem, válasz nélkül nem hagyhatom. Én ismerem azokat az urakat egyénileg és osztályukat szervezetileg is. Mondhatom, hogy nincs az az állam, amelynek ne válnék az ő működésük becsületére. De azt, hogy azoknak az uraknak három nap adatott volna annak a törvénynek szövegezésére, azt most hallom először. Mi annak az osztálynak két kiváló tagjával a munkát együtt végeztük és ha van valakinek érdeme a törvény megalkotása körül, akkor nekik — névszerint is megemlíthetem őket —: Fodor és Szladits uraknak igen nagy hálára vagyok kötelezve. De hangsúlyozom a magam igazolására, én nem tudok arról, hogy azoknak terminus adatott volna. Dr. fiahn Dezső, az Országos Pénztár főorvosa: Tisztelt teljes ülés! Úgy az előadó úrnak nagyértékű referátumában, mint az itt elhangzott igen érdekes