Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. 4. ülés 1912. évi május hó 17-én

444 Munkásügyi Szemle MUNKÁSBIZTOSÍTÁS. X A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. V IV. ülés 1912. évi május hó 17-én. Szterényi József elnök: Az ülést megnyitom. Folytatjuk vitáinkat. Dr. Schulcz Ágost min. osztálytanácsos bíró: Nagyméltóságú Elnök Úr! T. Értekezlet! Mikor eredeti szándékom ellenére felszólani vagyok bátor, teszem ezt azért, mert noha a legtöbb felszólaló végeredményben körülbelül ugyanabban konkludál, hogy a szervezet abban a formában, amint azt a törvény^ megvalósította, maradjon meg, annak dacára az érvelésben rendkívül ellentétes álláspontok jutottak érvényre. Szeretnék ebbe a vitába bizonyos összeegyeztető elemet vegyíteni. Egyetlen felszólalás céloz oda, hogy mivel az önkormányzat nem valósította meg azokat a reményeket, amelyeket hozzáfűztek, ezért a munkásbiztosítást államosítani kell. A törvény megalkotása óta eltelt 5 év tapasztalatai azonban ily radikális következtetésre semmiképen se lehetnek kellő alap. Oly nagy horderejű intézmény, amely egészen új fejlődés irányát jelzi, amikor igazán még csak az életbeléptetés nehézségein vagyunk úgy a hogy túl, ily kezdetleges tapasztalatok után ilyen sarkalatos törvény álláspontjával merően ellenkező elv érvénvesítése nagyon is túlkorai. Még ha volnának is meggyőző erejű adataink arra, hogy az önkormányzat eddig kudarcot vallott, akkor is előbb gondokodóba kellene esnünk, más megoldást keresnünk, az önkormányzatot javítanunk és várnunk. Óvatosságra és meggondolásra int ugyanis az a tény, hogy ott, ahol a munkásbiztosítás legpéldaadóbb szervezetét és legfényesebb sikereit látjuk: Németországban az önkormányzat volt az, amely magából kifejlesztette ezt a nagy intézményt. Más külföldi tapasztalatok is amellett szólnak, hogy az önkormányzat tudja leginkább felvirágoztatni a munkásbiztosítást. A magam részéről különben minden téren, legyen az állami érdek vagy valami társadalmi föladat, első sorban magát az érdekeltséget szeretem látni munkában ; azt az érdekeltséget, melynek boldogulása függ az ügynek helyes megoldásától. Minden valamire való lény jobban tudja ellátni a saját ügyét, mint akár a legderekabb gondnok. Hiszen az állam maga is önkormányzatok tömörülése útján jött létre. Állami életünk összes terein azt követeljük, hogy ne az államnak kelljen végeznie mindent, hanem a társadalom is segítse elő az állam céljait. Most, mikor itt van ez a törvényünk, amely az önkormányzat alapján valósítja meg a munkásbiztosítást, épen ellenkező irányba tereljük a fejlődést ?! Nem tartózkodom tovább e tárgynál, mert az a meggyőződésem, hogy az a nézet, mely az államosítást követelte, itt egyedül áll. Természetesen az autonómia itt sem lehet állami ellenőrzés nélkül. Lehetetlen nálunk az állam életérdekeivel ennyire összeforrott intézményt, amely az egész ipart és kereskedelmet, a társadalmi élet erőviszonyait annyira befolyásolja, amelyet abban az esetben, ha financiális tönk fenyegetné, az államnak kellene védelmébe vennie, teljesen szabadjára hagyni. Itt is hallottuk már és pedig meggyőző érvelésben, hogy nem elég erős arra a mi ipari életünk, hogy az autonómia munkásságunk mai fejlettségi foka mellett teljesen önön magára hagyassék. Kell állami felügyelet és gondos, energikus ellenőrzés. A munkásbiztosítási szervezetnek abban a tagolásában, amely magán az autonómián belül vélosult meg, ellentétek merültek fel. Csodálkozásomra összeütközések és merőben ellentétes felfogások keletkeztek az autonómián belül az Országos Pénztár és a helyiszervek között, egymáshoz való törvényalkotta viszonyuk kérdésében. Egy momentumot e kérdésben többnyire figyelmen kívül hagynak, melyre felhívnom kell az Önök figyelmét, tisztelt Uraim! Az 1907. évi XIX. t.-c. javaslata — és pedig az indokolásban markánsan kifejtve — arra a határozott álláspontra helyezkedett, hogy egyedül csak az Országos Pénztárnak van vagyonjogi alanyisága, a helyi pénztáraknak ilyen alanyiságuk nincs, azok csak helyi szervek. A balesetbiztosításban ez törvény-megvalósította tény. A betegségi biztosításnál ellenben a munkásügyi bizottság az 1907. évi XIX. t.-c. 118. §. utolsó bekezdésének módosításával az Országos Pénztár s helyi pénztárak között kontemplált viszonyt lényegesen, elvi hatással módosította. Mikor ugyanis a