Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám

Munkásügyi Szemle 431 Az 1899 február 3-iki 9.355. sz. és az 1900 április 17-iki 15.966. sz. ministeri rendeletek az említett törvény végrehajtására vonatkozó ugyancsak általános intézkedéseket tartalmaznak. Az 1893 : XXVIII. t.-c. az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről szól. Az ezen törvénycikkel összefüggő 7'62xi.899' számú kereskedelemügyi ministeri rendelet és a 2'b-iv°4' B. M. sz. körrendelet előírja az ipartelepeken három rendbeli minőségben és a cséplőgépeknél ugyancsak 3 minőségben készletben tartandó, első segélynyújtáshoz szükséges szereket. Ezek a felszerelések ma már nem felelnek meg a modern orvostudomány követelményeinek. Ennek illusztrálásául csak azt említem meg, hogy a sterilgazet ahelyett, hogy megfelelő darabokra aprózva irná elő, 1 méteres csomagokban rendeli el amelyek az első használat után többé nem sterilek és hogy a b) pontban taxatíve felsorolt »ellenmérgek« között a »törköly vagy szilvapálinka« is szerepel. Az első segélynyújtásra vonatkozó törvénycikkek és rendeleteknek legnagyobb hiánya az, hogy nem gondoskodnak baleseteknél az első segélynyújtásra hivatottaknak gyakorlati kiképzésével. Azzal, ha egyszer minden gyár fel lesz szerelve jó mentőszekrénnyel — a mai mentőszekrény több tekintetben sürgős reformálásra szorul — és azzal, hogy itt a fővárosban és talán majdan még egy pár nagyobb városban minden súlyosabb sérüléshez hivatásos mentők vonulnak ki, az első segélynyújtás fontos kérdése megoldva nincs. A legjobban berendezett mentőszekrény avatatlan kezelés mellett hamarosan hasznavehetetlenné válik, a sérüléseknek legnagyobb része nem súlyos, nem szólítják hozzá a mentőegyesületet és súlyossá a meg nem felelő segély miatt válhat. Téved, ha valaki azt hiszi, hogy időről-időre tartott 2—6 órás elméleti előadásban laikust az első segélynyújtásból ki tud oktatni. Magam évek óta sok ily előadást tartottam, amelyekben a fősúlyt arra helyeztem, hogy hallgatóimat egyik-másik, az első segélynyújtásnál előforduló szokás káros voltáról meggyőzzem, de ezen előadásokból számottevő haszna csak azon hallgatóimnak volt, akik az első segélynyújtásból gyakorlatilag már előbb kiképeztettek. üzemi baleseteknél nyújtandó első segély kérdésének helyes megoldása az, ha minden gyár és műhely jól berendezett, az üzem természetének megfelelően, kötözésre minden további előkészítés nélkül alkalmas kötszerekkel felszerelt mentőszekrénynyel rendelkezik, ha ez tiszta, kézmosásra és kötözésre alkalmas helyiségben helyeztetett el és ha a segélyt elméletileg és gyakorlatilag jól képzett intelligens ember nyújtja. A segélynyújtásban való helyes kiképzés módja gyanánt ajánlom a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztárnál jelenleg divó módot. A főorvos felszólítására minden egyes gyár alkalmazottai számának arányában egy vagy több intelligens munkást vagy hivatalnokot küld a pénztárba hat heti kiképzésre. Az illetők sebészi osztályra osztatnak be, ott begyakorolják magukat a kötözésben, megszokják azt, hogy a vérzés láttára el ne veszítsék hidegvérüket, megtanulják, hogyan kell kezeiket jól megmosni és megtanulják a sebészi értelemben vett tisztaságot. A főelv, amit az első segélynyújtásról laikusoknak lelkére kötök, hogy a sebeket ne érintsék, ne mosogassák környékét ne tisztogassák, hanem tiszta kézzel reá helyezett steril-gazeval és gyapottal fedjék be a sebet, pólyázzák be megfelelően, gondoskodjanak a seb nyugalmáról és arról, hogy a sérült minél előbb orvosi kezelésbe jusson. Ezeknek a gyakorlatilag kiképzett egyéneknek néhány órai elméleti összefoglaló előadás elegendő arra, hogy ismereteiket kellően elraktározzák és alkalom esetén jól felhasználják. Az első segélynyújtásnak csupán ilyen módon való gyakorlásával