Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám

Munkásügyi Szemle 427 a gép forgó részeit, úgymint a maróorsót, valamint a fogaskerekeket a gépállvány öntvénye szerkesztésénél fogva teljesen befödi.« Nemcsak a gépiparban, hanem a többi iparágakban is hasonló törekvésekkel találkozunk. Vannak már automatikus malmok, szövőszékek, cementégető kemencék, faipari telepek automatikus fürészporelszívó berendezésekkel stb. A robbantóanyaggyárakban, ahol a munkásoknak a robbanási veszélyben forgó épületekben a gépek működésének ideje alatt nem szabad tartózkodni, a munkások a gépeket szerkezetüknél fogva csak az épületet körülvevő földsáncon kivül állva és csak akkor indíthatják meg, ha előbb a bevezető ajtót elzárták. Tudom, hogy vannak, akiknek mindezekkel szemben más a véleményük és a modern gépeket a régieknél veszedelmesebbnek tartják, akik előszeretettel hivatkoznak álláspontjuk igazolása céljából az automobilokra és a legmodernebb gépre, a repülőgépre, amelynél veszedelmesebb mekanizmus még nem szegődött az emberiség szolgálatába«. Nem bocsátkozom itt annak vitatásába, vájjon a mai repülőgépek tökéletesedésük utolsó fokát elérték-e már, azonban rá kell mutatnom arra, hogy repülőgépeket csak repülőgépekkel hasonlíthatunk össze. Ha pedig ezt megtesszük, nem tagadhatjuk, hogy a mai repülőgépek Daidalos és Ikaros viasszal összeragasztott tollseprőit és Leonardo da Vincinek kézzel-lábbal rángatott és rugdalt repülőgépét mégis messze elhagyták nemcsak a tökéletesedés útján, de biztonság szempontjából is. Az automobilokkal még rövidebben végezhetek. Előkelő fővárosi napilapjaink egyszerre kétakkorára híznának, ha az agyonrúgdalt parádés kocsisokról és hasbarúgott fuvaros kocsisokról is olyan hasábos tudósításokat közölnének, mint a kilencágú koronás automobiltulajdonosok bukfenceiről. Maradna még — ha az elmondottak folytán máris meg nem dőlt — az a harmadik vád, hogy a teknikusok eddig a félre ismert osztályérdek szülte elvakultságukban késedelmeskedtek. A teknikusok legnagyobb része nem üzemtulajdonos, hanem alkalmazott, vagy közhivatalt visel. Ahol felelősségterhes munkákat végezni, ahol az emberiség jólétére és kényelmére rendelt intézményeket nélkülözések és fáradalmak közepette létesíteni kell, ott a teknikus küzd az első sorban. Amely veszedslmesúton munkásai áthaladnak, annak porát ő már végig taposta. A hegyszakadékon vagy a mocsáron át építendő vasút első fix pontjait ő tűzi ki. A gépgyárból kikerülő mozdony első útján ott áll a gépész mellett. Az épülő híd pilléreinek keszonjába ő száll elsőnek a viz alá, hogy rendelkezéseit megtehesse. Bebocsátkozik a kiürített gőzkazánba, dacára annak, hogy e munka már sok embernek életébe került. Ő az első a veszedelem helyén, ha valamely üzemben vagy munkán bajt, szerencsétlenséget, vagy aggodalmas rendellenességet jelentenek. A teknikusok anyagi és társadalmi helyzete ezekkel szemben eddig csak néhány, a kultúra igen magas fokán álló országban volt tűrhető. Kari érdekük nem a munkások ellen ösztökélte őket osztályharcra. Ha a munkások és ezzel az ő biztonságuk és egészségük védelmének ügyét csak most sikerült valóban nemzetközi kérdéssé tenni, az nem a teknikusokon múlott. Amíg az uralkodó társadalmat és első sorban a munkaadókat nem tudták meggyőzni a munkásvédelem rentabilitásáról, addig függő helyzetük még a kultúra magas fokán álló államokban sem engedte meg azt, hogy maguk lépjenek — igen könnyen félremagyarázható — internacionális szövetségekbe. Meg kellett várni, míg nemzeti egyesületeikben, különösen az »Association Normande pour prévenir les accidents du travail (Rouen), Association des Industriels de Francé contre les accidents du travail (Paris), Association des Industriels du Nord de la Francé contre les accidents (Lille), Association des Industriels de Belgique contre les accidents du travail