Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény; [2. r.]

Munkásügyi Szemle 17 lefolyt időtartamokra kellett megállapítani; 4. gyógyintézeti ápolásról, 5. hozzátartozók járadékáról; 6. temetkezési segélyről; 7. ideiglenes járadékokról; 8. állandó járadékoknak a viszonyok változása következtében újból imegállapításáról; 9. végkielégítésről; 10- eljárási költségről. Ezzel mindenesetre a birodalmi biztosítási hivatalnak az úgynevezett kisebbfokú ügyektől való lényeges tehermentesítése fog bekövetkezni és sok erő felszabadul a R. V. 0. által a birodalmi biztosítási hivatalra hárított számos új feladatra (Monatsblátter für Arbeiterversicherung 1911. 98, 99. lapok). Igen jelentékeny újítás történik a szakszövetkezet tartalékalapjának képzésére vonatkozólag. Az ipari balesetbiztosítási törvény 34. §-át már hosszabb idő óta jogosult támadások érték, mind a balesetbiztosítás teherviselőinek különleges szempontjából, mind pedig általános pénzügyi tekintetekből. Az 1907. év számadási eredményei szerint az ipari szakszövetkezetek tartalékalapjának összege (a mélyépítési és kovácsszakszövetkezet kivételével) 241.796 milüó márka volt. Ezt az összeget az ipari balesetbiztosítási törvény 34. §-a értelmében 1921. évig 535.084 millió márkára kellene emelni; így az ipartól további 294 millió márkát vonnának el, amely, tekintettel arra, hogy az ipar termelő tőkéjét átlag 6%-kal kamatoztatja, míg ellenben az állampapírokban való kamatoztatás csak 3l/2°/o-kal történhetik, évi 71/3 millió márka veszteséget jelent. Az eddigi jog szerint 1901. évtől kezdve a tartalékalapok mindenkori állagához 3—3 éven át, a tartalékalap kamatainak beszámításával 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4°/o-ot kellene hozzáadni. Az 1921. évtől kezdve a tartalékalap kamataiból kellene venni azokat az összegeket, amelyek szükségesek a minden egyes biztosított személyre eső kirovási járulékösszeg további emelésének mellőzése céljából. A kamatok többi része, időbeli korlátozás nélkül, tovább is a tartalékalaphoz volna csatolandó. Az 1909. évi tervezet határozmányai ezzel szemben javítást céloztak. Az első 11 év leteltével és amennyiben a 11. év az ipari balesetbiztosítási törvény életbelépte alkalmával már letelt, úgy 1901. évtől kezdve a tartalékalaphoz való hozzájárulást oly mértékben kellett volna megállapítani, hogy a következő 21 évben a tőkeállag elérje annak a kártalanítási összegnek háromszorosát, amelyet abban az évben kell fizetni, amely évre nézve az utolsó hozzájárulást beszedték. Elvileg eltértek tehát a szakszövetkezeti tartalékalap abból a célból való felemelésének gondolatától, amely a baleset következtében sérült munkások részére a kijáró kártalanítások tekintetében kellő biztosítékot kivánt nyújtani. A legnagyobb^ biztosítékot nyújtja ugyanis az iparnak a maga egészében való szolgáltatási képessége, végső esetben pedig magának a birodalomnak a kezessége. Jelenleg az erős tartalékok gyűjtését lényegileg azzal indokolják, hogy a veszteglési állapot (Beharrungszustand) bekövetkeztéig a járadékosok évrőlévre szaporodó száma következtében az üzemtulajdonosok által fizetendő kirovási járulékok összege is egyre emelkedik és hogy ezért magának az iparnak érdekében van, hogy jelenleg nagyobb tőkéket gyűjtsön, avégett, hogy azután ezek kamataiból a felosztandó összegekhez hozzájárulhasson és azoknak további emelkedését megakadályozza. Tényleg azonban az ily gazdasági politika az óriási kamatveszteséggel járó és már kiemelj nagy veszély következtében ellene szól az egészséges pénzügyi rendezésnek. A javaslat tehát, bár nem szakított a tartalékalap gondolatával, mégis arra törekszik, hogy azt némileg gyöngítse. Ezt célozta ama további szabály is, hogy abban az esetben, ha valamely szakszövetkezetnek a 21 éven át aránytalanul nagy járulékokat kell szednie, a birodalmi biztosítási hivatal azt az időt, amely alatt a tartalékalapot a megállapított nagyságig kell emelni, legfeljebb 10 évvel meghosszabbíthatja. A birodalmi biztosítási hivatal határozza meg annak a hozzájárulási összegnek nagyságát, amelyet ilyen esetben a szakszövetkezetnek beszednie kell. Mindaddig, amíg a tartalékalaphoz járulékok szedetnek, a tartalékalap kamatai a folyó kiadá-