Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A fiatal munkások és munkásnők védelme

Munkásügyi Szemle 13 ellenőrzését az iparhatóságokra, gondoskodván természetesen róla, hogy azok e feladatuknak nem úgy mint ma, hanem tényleg meg is feleljenek. Az itt szóban levő munkásvédelemnek foglalkozni kell továbbá, mint említettem, annak a nem könnyű kérdésnek megoldásával is, hogy ez a védelem a munkások életviszonyait és különösen keresetét semmi irányban hátrányosan ne befolyásolja. A felnőtt nők tekintetében kimerül ez^a kérdés a kereset kérdésében. Bizonyos ugyanis, hogy a munka korlátozása, különösen pedig a munkaidő leszállítása, feltétlenül maga után vonja időbérnél a munkaadónak a bér megfelelő leszállítására, darabbérnél pedig a munkásnak a darabbér a végből való felemelésére irányuló törekvését, hogy keresete a rövidebb munkaidő dacára se csökkenjen. A keresetnek csökkenése azonban nem szükségszerű következménye a munkaidő leszállításának; megszűnik következménye lenni mindenesetre, mihelyt megállapítható lett, hogy a munkaidő leszállításával nem száll le feltétlenül a munka produktivitása is. Súrlódásokat okozhat ez a kérdés, de jelentékeny mérveket a munkaidő leszállítása következtében előálló ezek a súrlódások nem okoztak még oly országokban sem, ahol nemcsak a nők és fiatalok, hanem a felnőtt férfiak munkaidejének megrövidítéséről is volt szó. Fiatal munkásoknál bonyolódik azonban az itt szóban levő kérdés azzal, miként legyen hasznosítható számukra az az idő, melylyel munkájuk megrövidült. Ha ugyanis a munkaidő megrövidítésének az a hatása, hogy a munkában elfoglalt szülőknek gyermeke a nyert időt az utcán tölti el, akkor az, amit egyfelől egészségének, testi fejlődésének javára tettünk, szellemi képzésének előfeltételéül megvalósítottunk, másfelől erkölcsi fejlődését veszélyeztetheti. A munkaidő megrövidítésével kapcsolatban fokozott mértékben kell tehát gondoskodni a gyermek iskolai nevelésének, általános és szakirányú kiművelésének intenzivebbé tételéről, az e célra szükséges intézmények megteremtéséről és fejlesztéséről. így válik csak igazán a munkaidő leszállítása nemcsak az érdekelt fiatalok, hanem az egész termelés, az egész társadalom fejlődésének egyik hatalmas tényezőjévé. A fiatalok és nők védelmére irányuló törvényhozásnak egyik legnehezebb feladata annak a módszernek megállapítása, melylyel idevonatkozó intézkedéseinek megtartását biztosítani kívánja. A legtöbb üzemben a fiatalok és nők együtt működnek a férfiakkal, ez utóbbiak munkájuknál amazokat nem nélkülözhetik, ami érthető módon kisérti a munkaadót, hogy a fiatalokat és nőket a törvény tilalma dacára is a felnőtt férfiakra nézve megengedett ideig foglalkoztassa. Mit tegyen ily körülmények közt akaratának érvényesítésére a törvényhozó? A gyermekek túlmunkáitatásának megakadályozására bizonyára legtökéletesebb az a rendszer, melyet Nagybritánnia követ, midőn a gyermeket csak reggeltől délig vagy csak déltől estig engedi foglalkoztatni (félidő-rendszer, half time system), úgy, hogy a munkaadó kénytelen a felnőtt munkások egész napi foglalkoztathatása végett a gyermekeknek két csoportját: egy délelőtti és egy délutáni csoportját rendszeresíteni. Más rendszert követ Franciaország, mely olykép biztosítja a védett személyeket munkaidejük törvénytelen meghosszabbítása ellen, hogy oly üzemekben, melyekben a felnőtt férfiak fiatalokkal vagy nőkkel dolgoznak együtt, a férfiak munkaideje sem lehet több annál, mint amelyet maximumként a törvény a védettekre nézve megállapít. Annak az előnynek fejében, hogy a férfiaknak a nőkkel és fiatalokkal való együttműködését biztosítja, a törvény legalább közvetve, megállapítja így a férfiak munkaidejének maximumát is. Ha a munkára való bocsátáshoz megkívánt