Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A fiatal munkások és munkásnők védelme

Munkásügyi Szemle 11 guk mellett is igen üdvösen felhasználható rendelkezései: akkor azt kell mondanunk, hogy gyökeres változásnak kell a végrehajtás eddigi szellemében bekövetkezni, hogy a törvényalkotás e másutt jól bevált és mással alig is pótolható módszerétől nálunk is tényleges eredményt lehessen remélni. A hazai termelés teljesítőképességének, versenyképességének megóvása a második főszempont, melyre munkásvédelmünk kiépítésénél általában tekintettel kell lennünk. A közgazdaság általános érdekein kivül, magának a munkásvédelemnek érdeke követeli ezt, mely homokra épül, ha az a termelés teljesítőképességének sorvadására vezet. Szerencse, hogy az a munkásvédelem, melyről itt szó van, egyáltalán nem érinti, vagy ha igen, hát csak előnyösen befolyásolja termelésünket, versenyképességünket. Ez utóbbit illetőleg megnyugtatásul szolgálhat már maga az a tény is, hogy azok az államok, melyeknek versenyével akár belföldön, akár a külföldi piacokon számolni kell, a fiatalok és a nők védelme terén nálunk jóval előbbre haladtak és nagy vívmány volna, ha ez irányban csak meg is közelíthetnénk azokat. Különben a külföldi verseny nem is érvényesül máshol, mint a tömegtermelés, tehát csak a gyáripar terén, ellenben a helyi fogyasztásra dolgozó kisiparnál a külföldi verseny szempontja egyáltalán nem befolyásolhatja a törvényhozást az egyébként helyeseknek felismert védelmi intézkedések megtételében. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy a fiatalok és nők védelme egyenesen javára válik a termelésnek. Mindenhol, ahol ez irányban tettek valamit, megállapították, hogy pl. a munkaidő leszállítása fokozta a munka produktivitását. Franciaországban maguk a gyárosok állapították meg ezt az oly üzemek tekintetében, melyekben az eredmény a gépek működése mellett a munkás személyes erőkifejtésétől is függ. Nem volt ily kétségtelen az eredmény azokban az iparágakban, melyekben a tulajdonképeni munkát a gép végezi és a munkás feladata csak a gép működésének felügyelésére szorítkozik, így különösen a pamutiparban. Éppen erre az iparágra nézve állapították meg azonban a Németbirodalomban, hogy a nők munkaidejének leszállítása után 1882-től 1895-ig a pamutfogyasztás ez országban 93u/°-kal, a munkások száma azonban csak 30°/°-kal, a produktivitás tehát 50u/°-kal emelkedett. Az emberi munkaerő kizsákmányolásának akadályai egyáltalán leghathatósabb tényezői a technika fejlődésének. Korlátozzuk pl. az üveggyárakban azt a gyermekmunkát, mely a kifuvott üvegnek a hűtőbe való szállításában áll, esetleg akarata ellenére is csak jót teszünk így ez iparral, mely kénytelen lesz már nagyon jól bevált gépberendezéssel gazdaságosabb eljárást a hűtőbe való szállításra igénybe venni. Az Egyesült-Államok mezőgazdasági gépgyártásának fellendülését egyenesen a mult század hatvanas éveiben lezajlott polgárháborúja következtében beállott munkáshiánynak köszönhetik; ezrekre rúgott a polgárháború tartama alatt szabadalmazás végett bejelentett azoknak a munkáskezeket pótló találmányoknak száma, melyeknek keletkezésére alkalmat a munkáshiány adott. Folytathatnám még a példákat, melyeket bőséggel szolgáltat az iparnak és mezőgazdaságnak története annak igazolására, hogy a munkának, különösen magasabb célokból, a munkás testi és szellemi javainak biztosításáért történő korlátozása nemcsak hogy nem árt, de használ a termelésnek ; kimutathatnám azt is, hogy még a mi, egyesektől annyira panaszolt mai mezőgazdasági munkáshiányunk is, bár megpróbáltatásokon át vezető, de több irányban is üdvösen ható, pótolhatatlan tényezője éppen mező-