Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A fiatal munkások és munkásnők védelme

s Munkásügyi Szemle és közigazgatása azt a gyakorlatban lelkiismeretesen ne érvényesítené. Megvalósította azt a mi ipartörvényünk is, igaz, hogy nem kellőképen, mert csak a gyáripar tekintetében, de a törvény végrehajtására hivatott hatalom illuzóriussá tette a törvény célzatát. Azoknak az egészségtelen és veszélyes iparágaknak lajstromát ugyanis, melyekben a 16 évesnél fiatalabb munkások vagy épen nem, vagy csak bizonyos feltételek mellett volnának alkalmazhatók, az ipartörvény 116. §-a szerint a kereskedelemügyi ministernek kellett volna megállapítani, valamint neki kellett volna meghatározni azokat a feltételeket is, melyek megtartásával 16 éven alóli munkások ily iparágakban vagy azok némelyikében foglalkoztathatók. Huszonhét éve immár annak, hogy a kereskedelemügyi minister a törvényben előirt e kötelességének teljesítésével hátralékban van. A végrehajtó hatalomnak a sociális jogalkotás terén világszerte unicum-számba menő e szomorú mulasztásával szemben felmerül a kérdés, mit ér nálunk a legjobb hiszemű törvényalkotás is, ha a végrehajtó hatalom, melynek kötelessége volna, hogy a törvény holt betűjének életet és tartalmat adjon, e nemes feladatával élni nem tud vagy nem akar. És felmerül továbbá ezzel kapcsolatban az a követelmény is, hogy a végrehajtásnak képtelenségén okulva, állapítsa meg maga a törvényhozás azokat a munkákat, melyekre fiatalokat egyáltalán nem vagy csak feltételesen szabad alkalmazni. így járt el pl. az ipari gyermekmunkáról szóló 1903. évi törvényével a német birodalmi törvényhozás, taxatíve felsorolván magában a törvényben a gyermekekre nézve tilos munkákat és a szövetségi tanácsot csak arra jogosítván fel, hogy a tilos munkáknak jegyzékét kibővíthesse, amely felhatalmazással tényleg élt is már azóta a szövetségi tanács. És ha helyet foglalhat ipartörvényünkben a telepengedélyhez kötött iparágak jegyzéke, nem látható be, mért ne legyen törvénybe iktatható azoknak az iparágaknak jegyzéke is, melyekben a fiatalok foglalkoztatását nem akarja tűrni a törvényhozás, a végrehajtó hatalomnak adott felhatalmazás csak arra terjedvén ki, hogy az e jegyzéket kibővíthesse. Vannak munkák, melyek ugyanabban vagy más irányban a női szervezetre époly veszedelmesek, mint a fiatalra. Vannak továbbá munkák, melyeknek éppen a női szervezetre van különleges veszélyes hatásuk. Ki nem tudja pl., hogy a fazekas iparban dolgozó nők nem szülnek életképes magzatot ? Nem ment még át annyira a köztudatba, de azért orvosilag nem kevésbbé határozottan megállapított? tény, hogy a terhesség ideje alatt állva folytatott munka végzetesen komoly következményekre, maradandó szívbajra, tuberculosisra vezethet. Ezek és még más, éppen a női szervezetet megtámadó veszélyek mellett megállapított tény az, hogy az ipari mérgekkel szemben a női szervezetnek époly csekély az ellenálló képessége, mint a fiatalé. Mig előrehaladott törvényhozások a fiatalokkal együtt a nőket is oltalmukba veszik és megállapítván a szervezetükre nézve veszélyes munkákat, megtiltják, hogy őket ilyenekre alkalmazzák, a mi törvényhozásunk mit sem tett eddig e ma már elsőrendű fontosságúnak felismert követelmény megvalósítására. A fiatal munkások és munkásnők védelme érdekében a törvényhozások legrégibb intézkedései a napi munkaidőnek korlátozására, kellő munkaközi szüneteknek és éjjeli pihenési időnek biztosítására irányultak. Ez irányzat fontosságával és azzal, mily elmaradott törvényhozásunk az e részben támadható követelményekkel szemben, több izben volt már alkalmam foglalkozni e lap múlt évi folyamának hasábjain — ahhoz, amit akkor elmondtam, itt legfölebb csak azt tehetem hozzá, hogy a nők éjjeli munkájá-