Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 7. szám - Rák és foglalkozás
242 Munkásügyi Szemle is, hogy jóllehet felperes nem élt felebbezéssel, az első bíróság amaz ítéleti indoka ellen, melyben az mondatott ki, hogy az alperesi szövetkezet alkalmazottait biztosítani nem köteles: a felebbezési bíróság ebben a kérdésben mégis döntött. Ez a panasz nem alapos azért, mert egyrészt a felperes ide irányuló kereseti kérelmével az Ítélet rendelkező részében el nem utasíttatott, másrészről pénzbeli marasztalást tartalmazó kereseti kérelmét az első bíróság megítélte és az alperesnek fizetési kötelezettségét megállapította; minthogy pedig ez a fizetési kötelezettség az 1907 : XIX. t.-cikknek a biztosítási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseivel szoros összefüggében áll: ennélfogva a felebbezési bíróság ezt a kérdést a felperes felebbezése nélkül is vizsgálat alá vehette. Kórházak bizonyítványai nem díjazhatok. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1911 november 29 én kelt 1911 Bet. I. 42/13. sz. végzése. Végzés: K. M. igénylő betegsegélyezési ügyében a Dudapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár ad 66.684/1911. S. szám alatt arról értesített, hogy a G. K. S. kórház az ez ügyben a bíróság által hivatalos használatra beszerzett kórházi látleletért 4 korona díjat számított fel. A kórház ezen díj megtérítése iránti megkeresésnek nem adok helyt a következő okokból: Indokolás: A 49.157/1908. VI. sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelet 67. és 109. §§-ai értelmében a bíróságnak feladata és hatáskörébe tartozik a tényállás felderítésére szükséges összes bizonyítékokat hivatalból beszerezni s az ez irányban szükséges tudakozódásokat megejteni. Ez a hivatalbóli nyomozási elv azt a felfogást juttatja kifejezésre, hogy munkásbiztosítási perekben a tényállás felderítése közérdeket képez. Az említett eljárás keretében a bíróság s annak elnöke a kórházak, gyógyintézetek, szanatóriumok orvosainak tanukénti kihallgatása helyett a kezelési adatoknak s feljegyzéseknek közlése iránt szokott megkereséseket intézni, abból az elvből kiindulva, hogy egyrészt az orvosok tanúkihallgatásával járó időveszteségtől megkíméltessenek, másrészt pedig, hogy az orvosi kar magas erkölcsi színvonala megengedhetővé teszi, mikép az egyszerű orvosi közlemények esküvel megerősítés nélkül is bizonyítékul elfogadtassanak. Hogy pedig a közintézmény jellegével biró nyilvános betegápoló intézetek által közérdekből adott közlemények díjazandók volnának, azt az Eljárási rendelet elő nem irja és kifejezetten meg nem engedi, sőt a munkásbiztosítási eljárás szelleméből és a 143. §. ama rendelkezéséből, mely szerint a tanuként kihallgatott orvosok sem tarthatnak igényt időmulasztásuk folytán előállott netáni káruk megtérítésére, nyilván következik, hogy a bíróság a nyilvános jellegű kórházak, klinikák bizonyítványait nem díjazhatja. Az országos pénztár alapszabályainak 19. §-a ellenkezik a törvénynyel. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1911. augusztus 28 án kelt 1911. Bet. II. 13/18. sz. ítélete. ítélet: A választott bíróság kötelezi a pénztárt .... Indoka: ...... Ugyanezen az alapon volt a kerületi pénztár határozatában elrendelt visszafizetése a fenti összegnek hatálytalanítandó. Igaz ugyan, hogy az országos pénztár alapszabályai 19. §-ának 5. pontja szerint a magasabb napibérosztályba lépő nőtag szülés esetén csak akkor igényelheti a magasabb napibérosztálynak megfelelő gyermekágyi segélyt, ha a szülés a magasabb napibérosztályba való lépéstől számított 8 hó elteltével következett be, azonban az alapszabályok eme rendelkezése a T. 50. §-ának 5-ik pontjának határozott rendelkezésével szemben nem talál támpontot a törvényben. Nem talál támpontot különösen az 50. §-nak utolsó bekezdésében sem, mert e szerint az alapszabályok meghatározhatják ugyan a nyújtandó segélyeknek a törvényben megállapítottnál esetleg kedvezőbb mérvét, de a biztosított tag részére a T. értelmében feltétlenül járó minimális (»legalább«) segélyt sem le nem szállíthatják, sem súlyosabb feltételektől függővé nem tehetik. A bíróság ezért az alapszabályok fenti rendelkezését figyelembe nem vehette.
