Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 7. szám - A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete

232 Munkásügyi Szemle „Az adósságot csináló munkásbiztosító pénztár." Ilyen cím alatt közli a »Biztosítási és Közgazdasági Lapok« a következőket: »Ha munkásbizto­sítási pénztárunk vezetősége mindenhez oly kitűnően értene, mint az adósság­csináláshoz, akkor ez volna a világ mintaintézménye. Köztudomású, hogy a pénz­tár sub titulo forgótőke az 1910. évben 1,800.000 K folyószámla hitelt vett igénybe a magyar általános hitelbanktól. Ezt a kölcsönt mult év október 30-án kellett volna visszafizetnie, de ez nem állott módjában és kénytelen volt moratóriumot kérni a banktól, melyet az ez év április 30-ig engedélyezett is. Hogy miből fog április 30-án fizetni a pénztár, az persze még titok. De hát ez nem genirozza a pénztárt abban, hogy nagyzási hóbortjait folytassa. A legutóbbi közgyűlésen ugyanis az igazgatóság keresztül vitte, hogy a székház építésére az előző évi közgyűlésen engedélyezett 41/* millió K 6 millió K-ra emeltessék föl. Jellemző, hogy ezen 6 millió K kölcsön felvétele nyilvános pályázat mellőzésével suba alatt már meg is történt és pedig a Pesti magyar kereskedelmi banknál. Hogy mily feltételek alatt, arról a nyilvánosság előtt jónak látják mélyen hallgatni.« Nagyon kívánatos volna, hogy midőn a közvélemény a munkásbiztosítás ügyéről úgyis olyan ferde irányokban, a valóságnak meg nem felelőleg nyer túl­nyomólag tájékoztatást, az országos pénztár gondoskodnék arról, hogy ügyei meg­felelő világításban kerüljenek a nagyközönség elé s ezáltal az ilyen közlemények megjelenése elkerültetnék, de még megjelenésük esetén is hatályukat vesztenék. Balesetbiztosítási üzemek díjfizetési kötelezettsége. Az állami munkásbiztositó hivatal biztosítási tanácsa 18. sz. elvi határozatában kimondotta, hogy az 1907 : XIX. t.-c. 37. §-ában a balesetbiztosításra kötelezett üzemek részére megállapított díjfizetési kötelezettségnek elbírálásánál csak az a körülmény mér­tékadó, hogy az illető munkaadó balesetbiztosítási kötelezettség alá nem eső üzemében, üzemeiben vagy üzemágaiban együttesen rendszerint ötnél több alkal­mazottat foglalkoztaf-e vagy sem. A csak betegség esetére biztosítottak ennek a kérdésnek elbírálásánál nem vehetők figyelembe. Szoptatási propaganda. Az országos pénztárnak a szoptatási propa­ganda tárgyában kelt 36.885/911. számú körirata tekintetében az állami munkás­biztosítási hivatal 9.159/911. számú leirata e köriratot oly közelebbi meghatáro­zásokkal tartja kiegészítendőnek, melyekről megállapítható legyen, hogy 1. mely bába volna olybá tekinthető, ki az anyai szoptatás előmozdítása tekintetében nagyobb eredményeket ér el ; 2. mily mértékű legyen az ily bábák jutalmazása. Az országos pénztár 2.013/912. szám alatt ki is adta ujabb köriratát, mely a meg­felelő meghatározásokat tartalmazza. Osztrák betegsegélyző pénztárak kongresszusa. Az osztrák beteg­segélyző pénztárak birodalmi bizottsága (Reichskomission) 1912. évi május hó 4., 5. és 6-ára hivía össze az osztrák betegsegélyző pénztárak V. kongresszusát. A kongresszus a szociális biztosításra vonatkozó kormányjavaslattal, nevezetesen a munkások és önállóak biztosításának a kérdésével s a javaslatban tervbe vett kerületi közvetítő hivatalok (Bezirksstellen) kérdésével fog foglalkozni. Az egyetemi poliklinikák nem fogadhatnak el orvosi honorá­riumot. A porosz közoktatásügyi miniszter kimondotta egy határozatában, hogy az egyetemi poliklinikák bejáró pénztári tagok kezeléséért a kiszolgáltatott gyógy­és kötszerek árán kívül más díjakat, nevezetesen orvosi honoráriumot nem szá­míthatnak fel. A hallei orvosok és pénztárak közötti konfliktus befejezése után ugyanis az orvosszövetség és az ottani egyetemi klinikák vezetője olyan meg­állapodást kötöttek, hogy a klinikák a kezelt pénztári tagok után orvosi díjakat is fel fognak számítani és ezeket átszolgáltatják az orvosszövetségnek. (Való­színűleg a sztrájkkassza céljaira.) A pénztárak a felszámított orvosi díjakat nem fizették meg, hanem panasszal fordultak a miniszterhez. A miniszter a fentiek szerint határozott. Két ítélet. Két pénztárcsalási ügyben hozott ítélet fekszik előttünk. Az egyik ügyben 60 márka pénzbírságra ítélt a bíróság egy munkaadót, mert az alkalmazottak munkábalépéséről hamis adatokat jelentett a pénztárnak. Az alkal­mazottak hónapokkal előbb léptek be, mint ahogy a bejelentésen a munkaadó jelezte. A munkaadó az alkalmazottakra eső járulékrészt is levonta és magának tartotta meg. — A másik esetben egy munkás 99 márka táppénz élvezetéhez jutott jogtalanul, olyan módon, hogy hamis néven jelentett beteget. Ezj a munkást kilenc hónapi fogházra ítélte a bíróság, csalás és okirathamisítás címén. Mindkét ítéletet németországi bíróságok hozták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom