Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 7. szám - Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény; 6. [r.] A R.V.O. két utolsó könyve

Munkásügyi Szemle 223 éves, régi ólommunkás, tizenkét gyermeke volt, akik közül hatan élnek. Két leánya, az egyik 22, a másik 23 éves, bár alacsony termetű és gyenge testalkatú, teljesen egészségesnek látszik. J.-né, 46 éves, azelőtt fehérólommal dolgozott, tizennégyszer volt terhes. Hét halvaszületése volt; négy élveszületett gyermeke meghalt; egyik négy hónapos korában hirtelen, a másik háromnapos korában, egy abortusa volt, két fia megmaradt és felnőtt, az egyik fiu 22 éves, gyógyintézetben van, a másikról azt mondják, hogy egészséges és mint mechanikus keresi kenyerét. A.-né, 36 éves, a férje napszámos, férjhezmenetele előtt hat évig fehér ólommal dolgozott, azután pedig még három esztendeig. Tizennégy évvel ezelőtt hagyott fel ezzel a foglalkozással. Négy gyermeke volt. Ezek közül három halva szüjetett; egyetlen gyermeke, egy 11 éves fiu, egészséges. Kértem ezt az asszonyt, hogy nevezzen meg néhány nőt, akik leánykorában együtt dolgoztak vele a gyárban. Azt felelte, hogy azok már csaknem valamennyien meghaltak. A saját édesanyja, aki szintén ólommunkás volt, 58 éves korában halt meg ólommérgezésben. Ha az ólom legsúlyosabb hatásait akarjuk tanulmányozni oly embereken, akik kenyérkeresetből kénytelenek ólommal foglalkozni, Magyarországba kell mennünk. Megkapott annak leírása, mily súlyos betegségeket figyeltek meg a magyarországi fazekasoknál és az ólommérgezésnek az a súlyos és szokatlan tipusa, amelyben ott az asszonyok és a gyermekek szenvednek. Másfél évvel ezelőtt meglátogattam ezt az országot, hogy a helyszínén tanulmányozzam a kérdést. Meglehetősen sok ólommérgezést láttam idehaza, Franciaországban és másutt, de sehol sem volt olyan szomorú látványban részem, mint Magyarországon. Szterényi úr, akkori kereskedelemügyi államtitkár szívességéből, aki egy iparfelügyelőt rendelt ki mellém, alkalmam nyilt meglátogatni több olyan eldugott falut, ahol háziiparilag olcsó fazekasmunkát csinálnak. A munkát igen sok helyen ugyanabban a szobában végzik, amelyben laknak és alszanak. Az egész család állandóan mérgezett környezetben él. Ezért olyan gyakori az ólommérgezés az apánál, az anyánál és a gyermekeknél. De ha nem számítjuk azokat az eseteket, ahol a lakószoba levegőjével beszívott ólomportól a gyermekek ólombetegségben szenvednek, tucatszámra találunk fazekasokat, akik feleségeikkel együtt szinte telítve vannak ólommal, de azért nem betegek, vagy munkaképtelenek. Chyzer Béla dr. kimutatta, hogy ezen szülők gyermekei gyakran angolkórosak, koponyájuk szegletes, hosszúcsontjaik vége dagadt, bunkószerű, állkapcsuk angolkóros volta következtében fogaik szabálytalanok. A magyarországi fazekasoknak igen kevés gyermekük van, ritkán több mint egy-kettő, mert feleségeik gyakran abortálnak. Az életben maradt gyermekek is lassan nőnek, alacsony termetűek és sokszor valósággal törpék. Némely faluban a fazekasok nagy részének egyáltalán nincsen gyermekük, egyetlen élve született gyermek sem marad meg. Ezekben a falvakban a gyermekek vízfejűségben, akut agyhártyagyuladásban vagy görcsökben halnak el. Chyzer dr. azt tapasztalta, hogy a »görcsrohamok« gyakoriabbak a fazekasok gyermekeinél, mint a más foglalkozású szülők gyermekeinél. Temerinben egy fazekas családjában hét gyermek halt meg görcsökben, egy másik fazekas családjában hat gyermek pusztult el így. A nyavalyatörés gyakoribb a fazekasok gyermekeinél, mint mások gyermekeinél. Tényleg, a szifilis legrosszabb eseteit nem számítva, az ólommérgezés a csecsemők életének legkomolyabb veszedelme. Ha a körülmények megengedik, Magyarországon a fazekasmesterség, mint háziipar, családi mesterség. Chyzer dr. Várpalotán egy fazekasnak és családjának a termetéről a következő méreteket vette: Az apa magassága 1'68 m. Az anya magassága 1"50 m. Az idősebb leány, 28 éves, 1*20 m.