Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 6. szám - Tisztviselőkérdés

208 Munkásügyi Szemle bizonyítvány tartalmából kétségtelenül megállapítottnak látta azt, hogy igénylő a phosphor-necrosist a Reifter-féle gyufagyárban töltött több, mint négy évi munkája alatt szerezte, elrendelte az igénylőnek orvosszakértői megvizsgálását. ORVOSI VÉLEMÉNYEK.*) Agyvérzés esete.*) Irta : dr. Décsi Imre. K. S. 47 éves gépszerelő 1910. év július 19-én a vonatban ült, amikor egy állomáson a vonat olyan lökődést szenvedett, hogy ő a fejét a szemben ülőéhez ütötte és a mellével az ülés párkányának esett. A fején zúzott sebe támadt és pár percig eszméletlenül feküdt. A munkáját ezután még körülbelül egy hónapig el tudta végezni, akkor azonban gyöngének kezdte magát érezni, szédült, nyugtalan volt és az alsó végtagjaiban hangyamászást érzett. Dr. K. ekkor aortabíllentyű elégtelenséget állapított meg, amelyet azonban régi bajnak tartott.. Ezután körülbelül 4 héttel K. S. Budapesten féloldali bénulást kapott és dr. St. bizonyítványa szerint ebben szeptember 28-án meghalt. Vitás lévén a halálnak a balesettel való oki összefüggése, a következő véleményt adtuk: K. S. balesete súlyosabb lehetett, mint amilyennek a csekély fejsérülés mutatja. Az, hogy a baleset után eszméletlen volt, agyrázkódást tesz valószínűvé. Fontos az, hogy K. S. a baleset előtt egy rövid és a szívbajtól független betegség kivételével évekig sohasem volt munkaképtelen, tehát nem valószínű, hogy a halált okozó betegségét maga a szívbaj idézhette elő, noha az aortabillentyű elégtelensége predisponál erre. A legvalószínűbbnek azt taríjuk, hogy K. S. balesete agyvérzést okozott, amely azonban közvetlenül a baleset után csak igen kisfokú lehetett, úgy, hogy a rövid ájulásnál súlyosabb tüneteket egyelőre nem okozott. Viszont ez az igen lassú vérzés soká fennállhatott szivárgás (diapedesis; formájában, vagy többször megismétlődhetett és ezen a módon lassan fejlődhettek ki benne az agyvérzés tünetei, tehát az a kórkép, amelyben K. S. meghalt. Ennek a valószínűségnek a támogatására hivatkozhatunk egy osztályunkon megfordult hasonló esetre, amelynek a lefolyását boncolás tette bizonyossá. K. F. jelentéktelen fejsérülést szenvedett, amely csak zuzódást okozott és 10 nap alatt gyógyult. A baleset után az addig egészséges ember minden objektíve konstatálható ok nélkül gyengülni kezdett és szédülésekről panaszkodott; az összes orvosszakértők szívizomgyuladást konstatáltak ezeknek a tüneteknek az okául és ennélfogva a balesettel való összefüggésüket tagadták. A legutolsó orvosszakértő a beteg huzamosabb megfigyelése után szívizomgyuladást, emphysemát és arteriosclerosist konstatált, amelyek ő szerinte ezeket a tüneteket okozták és a balesettől teljesen függetlenek voltak. Az orvostól hazamenet K. F. az úton összeesett és meghalt. A boncolás kiderítette, hogy az emphysema nem volt jelentékenyebb fokú, a szívizom és az ütőerek pedig egészségesek voltak, a három közül tehát egyik sem okozhatta K. F. halálát. Az agyban ellenben régi vérzések nyomait találták, amelyek megfeleltek a baleset óta lefolyt időnek. A boncolási leletből nyilvánvaló lett, hogy a baleset hosszú ideig tartó lassú agyvérzéseket okozott, amelyek sérült szervezetét lassan kimerítették és a halálát is előidézték. A K. S. balesetének, betegségének és halálának a viszonyai ugyanilyen lefolyást tesznek valószínűvé, sőt nála az összefüggés annyival is valószínűbb, mert tünetei a baleset után jóval hamarabb fejlődtek ki, mint a K. F. esetében. Az sem lehetetlen, hogy K. S. tökéletesen kompenzált billentyübetegségét a balesetkor elszenvedett mellkasi rázkódás a vérnyomás hirtelen emelkedése által inkompenzáltabbá tette s ezáltal az agyvérzésekre való predisponáltságot fokozta; eszerint a feltevés szerint is a K. S. halálát okozó agyvérzés bekövetkezését a baleset vagy előidézte, vagy legalább is siettette. A baleset és a halál között az összefüggés ebben az esetben is valószínű. Boncolás hijján objektív bizonyossággal nem lehet eldönteni, hogy a két feltevés közül melyik igaz. De akármelyik igaz is a kettő közül, K. S. halála és az őt 1910. évi július hó 19-én ért baleset között az összefüggés valószínű és semmi esetre sem zárható ki. Ezen vélemény alapján az 0. M. B. P. igazgatósága K. S. hozzátartozóinak a járadékot megszavazta. *) Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár balesetvizsgáló orvosi osztályáról. (Vezető: dr. Lévai József, operateur, sebész-főorvos.) A szerkesztésért felelős: KIS ADOLF. - Főmunkatárs: Dr. SASVÁRI JÓZSEF.