Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 6. szám - Tisztviselőkérdés

206 Munkásügyi Szemle JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. Hozzátartozók igénye féltáppénzre. I. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1909. Bet. 50/7. sz. ítélete. ítélet. A bíróság kötelezi az Országos Pénztárt, hogy Sz. J. nyomdai segédmunkás (1. Bpest) igénylőnek jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt 117 korona táppénzt fizessen. Indokolás. Az igénylő 1908. évi január 9-től május 4-ig, azaz 117 napon át betegsége miatt kórházi ápolás alatt állott. Igénylő erre az időre hozzátartozói részére fél táppénz kiutalását kérte; ezzel a kérelmével a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár a 35.946/1908. számú határozatával az igénylőt elutasította azért, mert az igénylőnek nincsenek olyan hozzátartozói, akiket a keresetéből tart el, amennyiben maga özvegy ember, egyik leánya tébolydában van, két kisebb gyermeke pedig rokonoknál van ellátásban. Az igénylő ezen határozat ellen élt felebbezéssel és beadványában, valamint a tárgyaláson hivatkozott arra, hogy a leányát csak két nappal előbb vitték el a tébolydába, hogysem ő a kórházba bement és addig ezen leánya ápolta. A két kisebbik gyermeke ugyan a Fehér-kereszt egylet ellátásában van, de mert az egylet által adott havi 10—10 koronáért a gyermekeket nem tartják, a gyermekek ellátásához hozzájárult; ruházta őket és tanszerekkel ellátta. Felhozta végül még azt is, hogy neki éves lakása volt, amit a kórházban való ápolása alatt is fentartott és a bért fizette. Ezek alapján az igénye megállapítását kérte. — A pénztári képviselő a tárgyaláson a pénztári határozat fentartását kérte és hivatkozott az 1907 : XIX t.-c. 59. §-a és a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító pénztár alapszabályai 40. §-ának azon rendelkezésére, amely szerint a fél táppénz a hozzátartozónak fizetendő ki, — ámde az igénylő kórházi ápolása alatt már nem volt az ő ellátásában egyik gyermeke sem és nem volt olyan hozzátartozó, akinek a fél táppénz kiadandó lett volna; és a bizonyítás anyagából csakis az állapítható meg, hogy a gyermekeit támogatja, de nem az, hogy azokat el is tartja. II. Az 1907 : XIX. t.-c. 59. §-ának 3-ik bekezdésében foglalt rendelkezésnek célja az, hogy a beteg hozzátartozóinak akkor is biztosítva legyen a megélhetésük, hogyha az őket eltartó családtag betegsége miatt keresetképtelen és a kórházi ápolás alatt még táppénzt sem kap. Ezt a célzatot tartva szem előtt, minden olyan esetben kiadandó a fél táppénz, hogyha a kórházban ápolt tagnak olyan hozzátartozói vannak, akiknek megélhetése a tag segélyezése nélkül biztosítva nincsen. Vagyis nem kizárólagosan az az irányadó, hogy minden szükségletről a tag gondoskodjék, hanem hogy a tag gondoskodása nélkül is fedezve van-e minden szükséglet ? Gyakorlati tapasztalat ugyanis például az, hogy munkássorsban élő szülők gyermekei már a serdületlen koruk előtt is gyakran keresnek ; ebből azonban magukat teljesen fentartani nem mindig képesek és még támogatásra is szorulnak és így a megélhetésük úgyszólván lehetetlen lenne, hogyha pl. az atyjuk kórházi ápolása alatt fél táppénzsegélytől elesnének. Hasonló az eset az igénylő és családjánál. II. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal 1911 május 1-én kelt 1910. P. 228/3. sz ítélete. ítélet: A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal a fölebbezést elutasítja s az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megokolás: A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság ítéletét törvényes és helyes megokolása alapján kellett helybenhagyni. A fölebbezés indokolására való figyelemmel a következőket emeli ki a felső bíróság : Az elsőfokú bírói ítéletben helyesen vázolt bizonyítékokkal igazoltnak kellett elfogadni, hogy igénylőnek 8 és 12 éves két kis gyermeke igénylőnek kórházba menetele előtt igénylő keresetéből is nyert eltartást, noha részben ezen eltartáshoz a »Fehérkereszt«-egylet is járult jótékonyságával. A kereseti féltáppénz adásának a tör-