Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 4. szám - Adatok a vállalati betegsegélyző pénztárak 1910. évi működéséről

128 Munkásügyi Szemle alapból különféle kedvezményben részesülnek. A szövetkezett pénztárak a lakásépítés céljaira 1,000.000 koronát Jognak befizetni, mely után a lakásalap 9,000.000 korona kölcsönt biztosít nekik. így a legközelebbi három éven belül 4.000 szoba, konyha és szoba, konyha, kabinetből álló kislakás felépítését tervezik. Azepitest még a folyó év tavaszán meg fogják kezdeni s a lakások egy részébe oszszel már be lehet költözni. A szövetkezet elnöke és titkára legutóbb Dudapesten tanulmányoztak az állami és városi kislakásokat. Új munkásbiztosítási törvénytervezet Rumániában. Rumánia ipari és kereskedelemügyi minisztere törvénytervezetet dolgozott ki, mely egyéb, az iparügy körébe vágó rendelkezéseken kivül, a munkásbiztosítás ügyét is rendezi. A törvénytervezet szerint a munkásbiztosítás kiterjed: 1. a betegség esetére való biztosításra, ideértve a temetkezési költségek biztosítását is, 2. a balesetbiztosításra, 3. az aggkori és rokkantság esetére való biztosításra. Megállapítja a törvény, hogy a szociális biztosítás nemzetiségre és nemre való tekintet nélkül valamennyi ipari munkásra kötelező. A betegség elleni biztosítás rendszere az osztályokba sorozás tekintetében nagyjában azonos a magyar munkásbiztositáséval, a járulék körülbelül 2°/o, azonban a teljes járulékot a biztosítottak viselik. A nyújtott szolgáltatások nagyjában azonosak, a segélyezés időtartama azonban nem 20, hanem 16 hét. A balesetbiztosítás kiterjed a következő üzemekre: 1. valamennyi géppel vagy motorral dolgozó ipartelep, 2. építő-, bánya-, fürésztelepek, gépekkel dolgozó mezőgazdasági üzemek, erdőüzemek, malmok, vasutak, hajózási vállalatok, szállítótársaságok. A balesetbiztosítás terheit kizárólag a munkaadók viselik. A kártalanítás rendszere nagyjában azonos a magyarországi baleseti kártalanítással. A kártalanítást a »Munkaadók Egyesülete* (quasi az összes üzemekre kiterjedő Berufsgenossenschaft) utalja ki, ennek szervezetét és adminisztrációs költségeit az állam viseli. Az aggkori és rokkantbiztosítás minden 16 évet betöltött ipari munkásra kötelező. Az aggkori és rokkantság esetére való biztosítás fedezésére az állam, a munkaadó és a munkások egyenlő arányban fizetik a járulékokat. A biztosított betegségből származó teljes rokkantság esetén évi 150 frank nyugdíjat kap, amennyiben legalább 200 hét óta fizeti a járulékot. Amennyiben hosszabb idő óta tagja a pénztárnak, annyiszor 010 frankkal nagyobb nyugdíjat élvez, ahány hét óta fizeti a járulékot a 200 héten felül. Az aggkori nyugdíj, melyet 16 éves korában kap meg a biztosított, évi 150 frank. Ha a biztosított 16 éves kora óta rendesen fizeti a járulékot, ennek a nyugdíjnak maximális összege 384 frank. A munkásbiztosítás ügyének szerve a központi kézműves, hitel- és munkásbiztosító pénztár, mely egyéb feladatain kivül a munkásbiztosítás ügyét intézi az ipartestületek és kézművestestületek segélyével. Ez a pénztár állami intézmény. A svájci népszavazás. A svájci nép f. hó 4 én népszavazás útján elfogadta a betegsegélyezési és balesetbiztosításról szóló törvényt. A népszavazáson — melyet a törvény ellenzői 75.000 szavazattal kértek - 286.000-en szavaztak mellette s 237.000-en ellene. A német kantonok majdnem kivétel nélkül a törvény mellett, a franciák ellene szavaztak. A törvény a betegsegélyezést a fennálló egyesületi betegsegélyző pénztáraknak adandó szubvencióval akarja fejleszteni, a balesetbiztosítást pedig egy állami intézet felállításával szervezi. Az állami költségvetést a betegsegélyezési hozzájárulás egyelőre 472, a balesetbiztosítás pedig 31/* millió frankkal terheli. A törvény ellen főleg a biztosító társaságok agitáltak, melyek a balesetbiztosítási üzleteiket féltik a biztosítási kötelezettségtől. A gyárosok és vállalkozók a biztosítási kényszert kifogásolták és a terhek nagysága ellen tiltakoztak. Voltak végül, akik azért ellenezték, mert a betegsegélyezést nem kötelező alapon szervezi. De mindezen ellenzők ellenére mégis győzedelmeskedett a törvény szükségességének a tudata. Felvonultak emellett a betegsegélyző pénztárak, a munkások szakegyesületei, a parasztszövetség, a munkássajtó, sőt még az egyházak is. A szövetség elnöke, dr. Forrer személyesen is a törvény védelmezői sorába állt. A szavazás eredményét a svájci nép, főleg az éjszaki és keleti kantonok lakossága nagy lelkesedéssel fogadta. Ugyancsak örömmel fogadták az ország összes vezető politikusai is a népszavazás eredményét, ami a szociális haladásnak kiváló dokumentuma.