Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 4. szám - A szolgálati szerződés kialakulásának iránya

Munkásügyi Szemle 121 szerződés a szolgáltatásra, mint egységre irányul, míg a szolgálati szerződés folytonosságra.1) Ez az egység ugyan sokszor teljesen összevág az eredménynyel, mégis tagadhatatlan, hogy egyszer-másszor eltérhet. A szolgálati szerződés legfőbb ismertetőjét a bérnek megállapítási módjában látják. Mert a bér óra, nap, hét s év szerint van megállapítva. Csakhogy a bérnek ez a megállapítása nem mindig foglal helyet, s nem ritkán csak az elért eredmény szerint történik. Bár ezzel a szolgálati szerződés véleményem szerint megszűnt szolgálati szerződés lenni, miután azonban ezt az álláspontot az érvényes joggyakorlat nem helyesli, erre nem is kell építeni. E tekintetben is vannak azonban fokozatok. így kétségtelen, pl. hogyha házat építtetek, az építő vállalkozó. De ha ruhát csináltatok, úgy a szabóval köthetek szolgálati szerződést is. S különösen gyakori ez a szerződés a varrónőkkel. Ha valaki egy varrónőt fogad, köthet vele szolgálati vagy vállalkozási szerződést. Ha azt mondom, a ruha elkészítéseért kap 12 K-t, vagy ha azt mondom: napjára kap 4 K-t, a szerződés megállapítása egyszerű. De milyen a szerződés, ha azt mondom: egy napra kap 4 K-t, de a ruhának három nap alatt meg kell lennie ? S milyen a szerződés, ha azt mondom, hogy a ruháért kap 12 K-t, de három nap alatt meg kell lennie ? Bizonyos, hogy ennek a megállapítása szőrszálhasogatásokra vezet. Annyi azonban mégis bizonyos, hogy a vállalkozási szerződésnél a díjat csak eredmény ellenében tartozik a megrendelő fizetni, de az is bizonyos, hogy nem mindig a teljes eredmény ellenében, s hogy szolgálati szerződésnél is a képtelenség, mely eredménytelenségre vezet, a bér fizetése alól felment. IV. A szolgálati szerződést ma még nem lehet végleg kialakult s megállapodott szerződésnek tekinteni. Még most is, s talán épen ma az átalakulás kellő közepén van. Részben a már előadottakból kitünőleg, részben a kollektív szerződésnek előtérbe nyomulása következtében. A szolgálati szerződés a törvény szerint a munkáltató és munkás közt létrejött az a szerződés, amelynél fogva az egyik fél (a munkás) a maga munkaerejét a másik félnek (a munkáltatónak) bizonyos bér ellenében leköti, ha ezzel a munkaerő-lekötéssel a munkás a munkáltató szolgálatába állni kényszerül. Nincs különbség liberális és illiberális munka közt, mert ha a lekötés meg van, akkor szolgálatban áll, akármilyen munkát végez is a munkavállaló. A T. 1600. §-a szolgálati szerződésről csak akkor beszél, ha a munkás e munkát a munkáltató háztartásában, gazdaságában, vagy üzlete körében teljesíti, s ha nem ilyen munkáról van szó, akkor az 1625. §. szerint az alkalmazási viszonynak állandónak kell lennie, hogy szolgálati szerződés forogjon fenn. A törvény szempontjából nézve ezt a meghatározást helyesnek kell elfogadni, mert a törvénytervező ezt akarja s a külsőségekhez fűzött ez a körülírás ezen az alapon helyes. Nem helyes azonban maga az az alap, amelyen a tervező áll, mert más gazdaságában teljesítendő szolgálat pl. a herélés, amelyet a vándorló herélők végeznek, a drótozás, az ablakcsinálás stb; másnak üzlete körében végez szolgálatot, aki ablakot tisztít, aki vacuum cleanerrel takarít; másnak háztartásában végez szolgálatot, aki poloskát irt, vagy parkettet beereszt. Pedig ezek mind vállalkozók. Viszont a T. 1625. §-a dacára sem áll szolgálati viszonyban a házi orvos, bár sokan így tartják is. Azonban nem tekinti senki szolgálati viszonyban állónak a műépítészt az építtetővel ») Az utóbbi függésre gondol Siegel: Der gewerbliche Arbeitsvertrag: 6. 1. és Das Arbeitsrecht : 32. 1.