Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 3. szám - A foglalkozási csoportoknak az önkormányzati szervek választásánál való megállapítása

102 Munkásügyi Szemle Elvi határozatok kihágási ügyekben. A »Munkásbiztosítási Közlöny« 4. száma a kővetkező kihágási ügyekben hozott III. fokú határozatokat közli. Munkásbiztosítási kihágási ügyek tárgyalására a munkásbiztosító pénztárt, mint sértett felet mindig meg kell idézni. (80.007/VI. D. 1911.) Munkásbiztosítási kihágási ügyekben kétfokú korlátlan felebbezésnek van helye. (80.408/VI. D. 1911.) Járulékfizetési ügyben hozott I. fokú iparhatósági határozatnak az eljárási költségről rendelkező része ellen felebbezés útján nem, hanem csak a rendes bíróság útján lehet orvoslást keresni. (78.397/911. VI. D.) Az üzemtulajdonos kihágási vétkességét nem szünteti meg az a körülmény, hogy a kihágást megállapító törvénytelenség nem az ő fizikai ténye, ha ezt a törvénytelenséget köteles gondossággal elkerülhette volna. (89.990/911. VI. D.) Vitássá tett járulékkövetelésnek a törvény 156. §-a alapján iparhatósági úton történt eldöntéséig a végrehajtási eljárás függőben tartandó. (58.079/911. VI. D.) Biztosítási kötelezettség. A biztosítási kötelezettség megállapítása tárgyában kihágási eljárás kapcsán a kereskedelemügyi miniszter legutóbbi két irányban hozott határozatot. Kimondotta, hogy a baromfikereskedőknél alkalmazottak az egyébkénti törvényes feltételek fönforgása esetén betegségi biztosítási kötelezettség alá esnek. Baleset és betegség esetére biztosítandók a város által az utcák seprésére és tisztítására alkalmazottak. A győr-sopron-ebenfurti vasút alkalmazottainak balesetbiztosítása. A kereskedelemügyi miniszter 83.947/912. számú rendeletével a győr-sopronebenfurti vasút alkalmazottait a balesetbiztosítási kötelezettség alól, minthogy a vasút nyugbérpénztára az 1907. évi XIX. törvénycikknek megfelelő kártalanítást nyújt baleset esetére, felmentelte. Az Országos Pénztár közgyűlése. A >Munkásbiztosítási Közlöny« 1912. február 1-én megjelent 5. száma egész terjedelmében közli az országos pénztár 1911. december 15—17-én megtartott közgyűlésének jegyzőkönyvét. Az Állami Hivatal jelentése a képviselőházban. F. é. január 31-én tárgyalta a képviselőház az Állami Hivatal jelentését a kerületi, vállalati és magánegyesületi pénztárak 1907. és 1908. évi működéséről. Haydin Imre előadó ismertette a jelentés adatait s kifogásolta, hogy az országos pénztár működéséről a hivatal nem emlékezett meg. Szóba hozta még az orvoskérdést is. Nagy Ferencz képviselő azt kívánta, hogy az állami hivatal jelentései korábban kerüljenek a Ház elé s felhívta a minisztert, hogy oly törvényjavaslatot terjesszen elő mielőbb, mely a munkásbiztosítás minden baját megszüntesse. Beöthy László kereskedelemügyi miniszter kijelentette, hogy az országos pénztár és az orvosok közötti kontroverzia kiegyenlítése érdekében a belügyminiszternél interveniálni fog. A törvény végleges reformját előkészíti, de addig is helyesnek tartja, hogy nouelláris uton egyes intézkedések tétessenek. Ez irányban a tanulmányok már folyamatban vannak. A magánbiztosítás és a szociális biztosítás határairól rendezett vitát legutóbb a »Deutscher Vérein für Versicherungswissenschaft*. A vitát bevezető előadással dr. Manes tanár nyitotta meg, ki betegsége miatt a drezdai nemzetközi munkásbiztositási értekezleten nem vehetett részt az ugyané tárgyról tartott vitában. Felvetette a következő kérdéseket: Vannak-e a kényszerbiztosításnak pontosan meghatározható határai, melyek azok ? így például: Milyen körre terjedjen ki a biztosítás? Hol legyenek annak határai fölül és alul? Melyik legyen a legkisebb és a legmagasabb teljesítmény? Milyen biztosítási ágakra terjedjen ki a biztosítás? Mely ponton szűnik meg a szociális biztosítás, mely ponton annak szociálpolitikai intézmény jellege? Lehet-e ezen és hasonló problémák számára általános szabályokat fölállítani ? Mindenkor ugyanazok-e ezen szabályok, avagy lehet-e határozott, nemzetek és korszakok részére szóló elveket megállapítani? A kérdések felvetése után az előadó — nemzetközi anyag felhasználásával — kimutatja, miképpen tolódtak el a legutóbbi évtizedekben a magán- és szociális biztosítás közötti határok, hogyan fejlődött az eredetileg szándékolt szociális munkásbiztosításból szociális középpolgári biztosítás, hogy a szociális biztosítás továbbépítése olyanok bevonásával, kiknek több mint 3.000 márka jövedelmük van, általános közgazdasági okokból egyáltalán nem kívánatos.