Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - Sztrájk esetére való biztosítási törekvések Németországban

72 Munkásügyi Szemle pénztár alapszabályai 10. §-ában ki is mondatott, hogy kétszeres biztosításnak helye nincsen. Már pedig mi helyes okát sem lehetne adni annak, hogy a vállalkozó a 8. §. c. pontjában említett személyek közül éppen azokkal szemben legyen kedvezőtlenebb helyzetben és az egyéni felelősség magáról el nem háríthassa, akik aztán a törvény alapján is a biztosítás előnyében részesülnek. Mindezeknél fogva és tekintettel arra, hogy a felebbezési bíróság nem állapított meg oly tényeket, melyekből következnék, hogy az alperest a 81. és 82. §§-ok rendelkezéseihez képest kártérítési kötelezettség terhelné, fölperes pedig nem panaszolja, hogy ily tények megállapítása jogszabály megsértésével mellőztetett, felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani és az alperesnek okozott költség viselésére (S. E. 168., 204. §.) kötelezni kellett. • A budapesti kir. ítélőtáblának ez az ítélete véleményünk szerint a törvény helyes értelmezése alapján meg nem állhat és nem is egyezik meg a Kúria álláspontjával. Az a felfogás, hogy a törvény alapján biztosított alkalmazottakat idegen üzemben eo ipso a 8. §. c) pontja szerint önkéntesen biztosított^ üzemlátogatókkal azonos elbánásnak veti alá, az önkéntes biztosítás külön intézményének alapgondolatába ütközik és abból az ítéletben fejtegetett eredményeket még akkor sem szabad levonni, ha az üzemlátogatók önkéntes biztosítása az üzemtulajdonost a 82. §. I—III. bek. szerint csakugyan mentesítené a további kártérítés alól, amit pedig kétségbe kell vonnunk. — Az idegen üzemtulajdonost a kárvallott munj kással szemben egyszerűen »harmadik személynek* kell tekinteni a 82. §. utolsó bek. értelmében. Ha tehát a biztosított munkás idegen üzemben szenved balesetet, kártalanítást kap az országos pénztártól üzemi baleset címén, de ezenfelül a különbözetet ezen kártalanítás és magánjogi kárigénye közt az idegen üzemtulajdonostól követelheti. Az országos pénztár pedig a nyújtott kártalanítás erejéig a sérültnek az idegen üzemtulajdonos elleni jogaiba lép és ezt a visszkeresetét a 81. §. előfeltételeitől függetlenül érvényesítheti ellene. — Egyébként az ítélet részletes bírálatára legközelebb visszatérünk. II. MUNKAVISZONY. A segédmunkásnak felesége súlyos megbetegedése folytán indokolt egynapos nem engedélyezett kimaradása nem ok az elbocsátásra A bielitzi iparbíróság 1908. május 1-én kelt Crll. 64/3. számú ítélete : A panaszolt M. W. lakatos mester a nála egy év óta 3 K 20 f napibér mellett alkalmazott modell-asztalost L. J.-t 1908. április 28-án felmondás nélkül elbocsátotta, mert április 27-én hétfőn anélkül, hogy magát kimentette volna, nem jött munkába, tehát a munkát jogosulatlanul hagyta el. Panaszos ezt az elbocsátást jogtalannak tartja és az iparrendtartás 84. §-a szerint 14 napra 38 K 40 f-t követel. Előadja, hogy felesége vasárnap április 26-án délután abortus folytán mentőkocsin életvesaélyesen megbetegedve vittetett be a kórházba és ő a hétfőt részben beteg feleségénél töltötte, részben ennek K-ban lakó szüleihez ment, hogy gyermekei számára a súlyosan beteg anya helyett gondviselőt kérjen. Nem talált időt arra, hogy a munkaadónál magát kimentse, kedden reggel azonban már munkába ment és a panaszoltnak távollétének okát előadta. A kórházgondnoknál történt értesítésből megállapíttatott, hogy panaszosnak a kórházba való vitelre vonatkozó előadása tény és panaszos egyéb előadását nem is tagadta. Elismerte azt, hogy a panaszos helyébe hétfőn olcsóbb munkaerőt alkalmazott, bár a panaszosnak, mint modell-asztalosnak szombaton már dolga nem volt, úgy hogy az új munkaerő felvétele nem volt sürgős. ítélet: A keresetnek a bíróság helyt adott. Indokok: Nem minden önkényes, a munkaadó kifejezett vagy hallgatólagos beleegyezése nélkül történő munkaelhagyás tekintendő jogosulatlannak. Ilyen a munka elhagyása csak akkor, ha a segédmunkásnak a körülmények szerint nem volt arra alapos oka. A jelen esetben kötelessége volt a panaszosnak, hogy súlyosan beteg feleségével törődjön, ennek szüleit értesítse és segítséget keressen háztartásához, távolmaradása a munkától 1908. április 27-én nem tekinthető a munka jogosulatlan abbanhagyásának és pedig annál kevésbé, mert panaszos kedden jókor munkába ment és panaszoltnak módjában volt panaszos mentségének igazságáról egyszerű telefoni kérdezősködés útján meggyőződni.