Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - Munkásbiztosítás külföldön

Munkásügyi Szemle 61 jókon teljesen új törvénnyel kíván segíteni. Az orvoskérdésre vonatkozólag pedig azt a kijelentést tette, hogy ebben még nem foglalt állást. Tisza István gróf a miniszter által igért törvény meghozataláig is kívánatosnak jelezte, hogy a miniszteri felelősség novella útján az állami munkásbiztosítási hivatalra kiterjesztessék. Ezzel a javaslattal lapunk más helyén foglalkozunk. A volt kereskedelemügyi miniszter védelmébe vette az állami munkásbiztosítási hivatalt és törvényesség szempontjából igazolta annak a járulékszámítás körül követett eljárását. Végül Hegedűs Lóránt képviselő a kerületi és vállalati pénztárak szélesebbkörű vagyoni függetlenségét követelte. Hihetőleg lesz alkalmunk a pénzügyi bizottság ülésének lefolyásáról hiteles értesülést szerezhetni, amikor az ott elhangzottakra észrevételeinket is megtesszük. De már most megjegyezzük a következőket: Az állami munkásbiztosítási hivatalnak felügyeleti jogkörében tett intézkedéseit, minthogy ezek bírálata széles hullámokat vert fel és már a politika is foglalkozik velük, a magunk részéről bírálat tárgyává tenni nem kívánjuk. Egyáltalán nem érintheti azonban az elhangzott vád a hivatal bírói ténykedését. A bírói és biztosítási tanácsok ugyanis olyan joggyakorlatot teremtettek és fejlesztettek, amelyről illetékes bírálók általában elismeréssel nyilatkoznak. Ha emellett figyelembe vesszük, hogy a hivatal tagjai készítették a törvény végrehajtására vonatkozó összes alapvető rendelkezéseket és hogy a hivatal biztosítási szakkérdésekben irányító működést fejt ki, egyszersmind pedig kezdettől fogva a hivatal tagjai készítették és készítik a minisztérium részére a munkásbiztosítás körébe vágó összes jelentősebb elintézések tervezeteit, úgy a súlyos bírálattal szemben nekünk, mint a szociálpolitikai irány szolgálatában álló pártatlan folyóiratnak kötelességün'' arra a nagy munkára is rámutatni, amelyet az állami munkásbiztosítási hivatal eddig elvégzett. Mindazoknak, akik hivatásszerűleg kezdettől fogva figyelemmel kísérték a hivatal működését, alkalmuk volt a tévelygések és balfogások mellett kiváló szakértelem megnyilvánulásaival is találkozni, pedig a hivatal tagjai, csaknem kivétel nélkül, mint újoncok kerültek ebbe az ügykörbe. Hétnapos járulék. Az állami munkásbiztosítási hivatal 1911. január 11-én végre határozott a munkásbiztosító pénztárak járulékszedésének kérdésében. Kimondotta ugyanis, hogy az országos pénztár közgyűlésének a 7 napos járulék szedésére vonatkozó határozatát azokra nézve, kiknek munkaadója üzemében rendszerint ötnél több egyént alkalmaz, jóváhagyja, azokra nézve, kiknek munkaadója üzemében ötnél több egyént rendszerint nem alkalmaz, nem hagyja jóvá. Egyúttal hozzájárult ahhoz, hogy a járulékemelésnek föntebb jelzett módozata 1911 január 1-től lépjen életbe. A hivatal határozatát hosszasan indokolja, hosszasan próbálja indokolni azt is, miért oly későn határozott ebben a pénztárakra nézve döntő jelentőségű kérdésben. Nem indokolja a hivatal azt, hogy az országos pénztár közgyűlése által hozzá 1910. december 21-én felterjesztett határozatot miért bírálja el csak 1911. január 11-én, midőn egyrészt a határozat életbeléptetését 1911. január l-jével megengedi és ezen életbeléptetési időpont bizonyos mértékben, igaz, hogy csak jelentéktelen mértékben, fiktívvé lesz az 1911. január ll-iki határozat folytán; másrészt pedig az országos pénztár időközben életbeléptetvén határozatát, az 1911. január ll-iki határozat kikényszerített jelleggel bir. De még egy kérdés maradt felelet néikül: a hivatal valószínűleg már január 3-án tudta, hogy ez ügyben mi az álláspontja, mi oka volt tehát annak, hogy ekkor kiadott rendeletével a hétnapi járulékkivetést felfüggesztette? A határozat az adott, a több mint egy évi nem indokolható halasztás okozta nehéz helyzetben, az egyetlen lehetséges, egyetlen opportunus. Teljesen felesleges volt azonban a hivatalnak a hét napos járulékszedés jóváhagyását azzal indokolni, hogy ez a kivetési mód tulajdonképen 1/f/c-os emelés, a mit a törvény megenged, mert ugyanez volt egy év előtt is, midőn még nem látta a hivatal elérkezettnek az időt a határozathozatalra. Erőszakolt a hivatal azon indokolása, hogy eddig nem látta be a járulékemelés szükségét, csak az utóbbi évben szerzett tapasztalatai győzték meg erről. Nem szerencsés a hivatkozás a kolozsvári és budapesti pénztárakra, hol részben a hivatal vezetése, részben vizsgálata az autonómia közreműködésével mutatott arra, hogy a deficit minimumra csökkenthető, mert semmiféle vezetésnek és vizsgálatnak ily döntő jelentőséget tulajdonítani nem lehet. Megnyugtató a hivatal azon megállapítása, hogy a törvényben biztosított kisiparoskedvezmény a pénztárak anyagi helyzetére