Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A francia sztrájkjavaslatok

Munkásügyi Szemle 51 A társadalom rendjébe a vasút be van illesztve, a vasút szaladó szerv, megállítani nem szabad. A vasút a társadalomé ugyan, amelybe a vasutas is beletartozik, de mihelyt elégedetlen a vasutas, akkor kikapcsolja belőle a hatalom, s ellenségként bánik vele. Egy gondolat vezet mindenkit: a vonat szaladjon, mert ha nem szalad, nem vonat. A társadalomnak szüksége van a szaladó vonatokra, a vasutasnak azonban még inkább, tehát nem kell úgy beállítani a kérdést, mintha a kétségbeesés és tehetetlenség okozta megállás a vasút és társadalom elleni merénylet volna.1) Még nagyobb falsum a vasutasok sztrájkját az ország védelmének gátjaként feltüntetni, s azt mondani, hogy mi történik, ha külellenség támadása esetén van a sztrájk. Az utolsó évtized a béke jegyében foiyt s mégis mindenütt egyszerűen a katonai szolgálatra való behívással törték le a sztrájkot. Helyesen, vagy helytelenül tették-e, azt most nem kutatjuk. A vasutasok sztrájkja elleni törvényeket az a gondolat vezeti, hogy minden sztrájk a társadalom elleni merénylet, tehát fokozottan az a vasutas sztrájk és minden közszükségletet kielégítő üzemben alkalmazottak sztrájkja. A kérdést tehát egyszerűen el lehet intézni, a sztrájk büntetésével. De miért lehet megbüntetni ezeket az alkalmazottakat, s miért nem minden alkalmazottat ? Erre a kérdésre rendesen nagyon naiv feleleteket adnak. Mert a vasutasokat jobban fizetik, mert nyugdíjuk van, mert pályázni kell, mert nagyobb tekintélynek örvendenek, mert előléptetés van stb. Ezeket az indokokat olvashattuk most nap-nap után a francia lapokban. A kormány maga ugyanezekből indul ki, a terjedelmes indokolás kapcsán bemutatott három várva-várt javaslat indokaiban. A sabotage-ról, az 1845. évi július 15-iki törvény módosításáról és a vasutasok s társaságok közti differenciák békés elintézéséről címet viseli a három javaslat. Legkisebb jelentőségű az első, s elméleti szempontból a benne lefektetett elv ellen nincs mit szólani. Az 1845. évi július 15-iki törvény módosítására vonatkozó javaslat érdekesebb. Az 1845. évi törvény szellemében jár el, mondja a javaslat, de a viszonyokhoz alkalmazkodik. E törvény hozatala idejében ugyanis a kisérő személyzet mindig a végállomásig kisérte a vonatot. Ilyenképen tehát elegendő volt a vonat elhagyását büntetni. De ma a vonatkísérő személyzet váltakozik, tehát arra is kötelezni kell a személyzetet, hogy helyét elfoglalja. A kisérőszemélyzeten kivül a pályafelügyelő személyzetre is kiterjed a javaslat figyelme s ezeket is büntetni kívánja, ha helyüket elhagyják, vagy el nem foglalják. A harmadik javaslat a legfontosabb. Alapgondolata ugyanaz, mint a holland törvényé.-) A vasúti sztrájk lehetetlenné tétele a cél, eszközei a békéltetés és a büntetés. Ennek a gondolatnak, mondja az indokolás, már szép múltja van a francia törvényjavaslatok történetében. És csakugyan számos javaslat fordult meg a francia kamara bizottságai előtt. Eredetiségre tehát nem pályázik a javaslat. A sztrájknak a magánüzemekben a békéltetés útján való kiküszöbölését még soká lehetetlennek véli a javaslat indokolása, azonban a közüzemekben, szól az indokolás, elkerülhetetlenül szükséges a megszakítás elkerülése. El kell kerülni, hogy az ilyen alkalmazottak a sztrájkhoz forduljanak helyzetük javítására. Aki gondosan figyelemmel kiséri ezt a gondolatmenetet, annak rögtön szemébe ötlik a javaslat indokolásának gyengéje. Az indok tehát az a cél, hogy megakadályoztassák a sztrájk. Megakadályozni a sztrájkot azért, hogy megakadályoztassák. Indokainak második része pedig az, hogy fiszíáztassék az a kérdés: »vajjon megegyeztethető-e a társadalom, s a közüzemekben alkalmazott munkások érdekével, amely közüzemek folytonossága lényege a társas életnek, hogy a munkának megbeszélés alapján való azonnali megszüntetése tör') Ágoston P. A sztrájk büntetése (1908.) 38. o. köv. 1. 8) Szerző : i. m. 39. s. köv. 1.