Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - Átöröklés és alkohol

48 Munkásügyi Szemle így látjuk például, hogy a ló és a szamár öszvért, nemzenek, azonban az öszvérek egymás között már nem termékenyek. És ha egy kissé tovább megy a dolog, például a róka és a kutya között, itt meg már egyáltalán nincsen közbeeső változat. Mihelyt az ilyen állatok között a tovább tenyészésnek a képessége megszűnik, a változatból új faj lett. Némely fajok kivesznek, új változatok keletkeznek, így alakul át százezer és millió évnek leforgása alatt a világnak faunája és flórája. Innen van az, hogy a korábbi földtani időszakokban valamennyi állat és növény egészen másféle fajtájú volt, mint napjainkban. Darwin eme elméletének részleteiről a nézetek eltérőek lehetnek ugyan, azonban az alapelvek szilárdan állanak. Az állatoknak és növényeknek minden nemzedéke újra támad, nem mint a régi mese szerint a phönix-madár hamvaiból, hanem a csiráiból. Ez az úgynevezett onthogenia, amelyet Haeckel fedezett fel. Egyúttal az állattanban is uj, külön törvényt állapított meg, amelyet nem szabad ugyan a szó szoros értelmében venni, amely azonban nagyjában véve mégis megfelel. Tudniillik, hogy minden élő lény saját fejlődésében rövid idő alatt átmegy mindazon formákon, amelyeken őseinek sorrendjében ezer milliónyi év alatt átment. így például nekünk embereknek ébrényi korunkban kopoltyuiveink vannak, amelyek arra emlékeztetnek bennünket, hogy valamikor halak voltunk. Ezek a dolgok részleteikben még nincsenek egészen tisztázva, azonban nagyjában mind világosabbakká válnak és arra használtatnak fel a zoológusok által, hogy kimutassák, miképpen képződtek bizonyos fajok a régebbi fajokból. Ezen adatok a mi kérdésünk fontosságának megérthetése céljából szükségesek. Hiszen belőlük kiderül, hogy ama parányi sejtekben, amelyeket petesejteknek nevezünk, már benne van a jövendő egyén. Minden ember ébrényi korában bizonyos számú petesejtet tart vissza egy mirigyben, amelyet nemi mirigynek nevezünk és később ezen petesejtek segélyével szaporodik. Ezekben a kicsiny sejtekben fekszik az egész fajnak, a változatainak, valamennyi elődnek a csiraerélye, amelyből egy meghatározott állati faj, sőt egy meghatározott ember is lesz. Az egyes ember keveréke, kombinációja atyja és anyja tulajdonságainak. Miután azonban az atya hasonlóképen az atyjának és az anyjának a keveréke és az anya is keveréke és kombinációja az ő atyjának és anyjának, nagyon könnyen megeshetik, hogy azon esetre, ha az atyánál az anya képezte az erősebb részt, míg a feleségével szemben ő az erősebb rész, akkor a fiú megint nagyanyjához, azaz az atyja anyjához lesz hasonló. így erednek az atavizmusok, a kombinációk, amelyek azt eredményezik, hogy például testvérek egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz, amennyiben az egyik egészen más elődre üt, mint a másik. Ez a törvény nem az elődök különböző tulajdonságainak másolásában, hanem azoknak kombinációjában áll. Ha az elődök kevésbé változnak, akkor az utódok is kevésbé változnak. Ha ezeket az alaptényeket helyesen értelmezzük, akkor belőlük azt a tanulságot meríthetjük, hogy szülőinknek a megválasztásában sohasem lehetünk eléggé előrelátók. Miután azonban szülőinket már nem választhatjuk meg, mivel arról lekéstünk, az a kötelességünk, hogy utódaink nemzésében rendkívül óvatosak, legyünk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor közönséges egoisták vagyunk. És ha társadalmi nyomorunkat mai napság sok tekintetben elődeink vigyázatlanságának köszönhetjük, akkor az a kötetességünk, hogy az életnek, az agynak kutatásában szerzett megismeréseinket az embernek szaporodása tekintetében arra használjuk fel, hogy utódainknak szebb jövőt biztosítsunk. Társadalmi és erkölcsi kötelességünk, hogy Malthust és Darwint többé figyelmen kivül ne hagyjuk. Ezekután lássuk, hogy minő befolyást gyakorol az alkohol ezen folyamatokra. Az alkohol nagy mérvben károsítja testi szerveinknek sejtjeit, egyszer kevésbé, máskor meg jobban, már t. i. a szerint, hogy milyen