Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 20. szám - Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény. 2. [r.] A betegség esetére való biztosítás reformja

II. évfolyam. Budapest 1911, október 25. 20. szám MONKÁSÜGYI SZEMLE KÖZLEMÉNYEK A MUNKÁSB1ZTOSITÁS, A SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY, A MUNKÁSVÉDELEM, A MUNKAVISZONY ÉS AZ IDE VONATKOZÓ JOGGYAKORLAT KÖRÉBŐL. SZERKESZTI: KIS ADOLF. TÁRSSZERKESZTŐK: Dr. STEIN FÜLÖP és Dr. HAHN DEZSŐ. Megjelenik minden hó 10-én és 25-én. Előfizetési ár egy évre 20 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dudapest, VII., Rózsa-utca 29. szám. Telefon: 93—99. Postatakarékpénztári csekk-számla 24.911. / Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény. A »Munkásügyi Szemle-* számára irta dr. Stier-Somlo egyetemi tanár (Bonn). 2. A betegség esetére való biztosítás reformja. Az eddigi jogállapotokkal szemben létesített újítások főként ezt a biztosítási ágat illetik, amennyiben a már ismert biztosítási ágakról van szó. A hátramaradottak (özvegyek és árvák) biztosítása és a kiegészítő biztosítás is, még kipróbálatlan és új, bár szívesen fogadott nagy jelentőségű biztosítási alakulatok. Hogy a legtöbb és legmélyrehatóbb változás a betegségi biztosítás területét érinti, abból a tényből magyarázható, hogy itt az 1892. évi novella óta csak egyes kérdésekre vonatkozó kisebb reformok történtek. Ellenben az egész rokkantsági és baleseti biztosítás az 1899. és 1900. években mélyreható módosításon ment keresztül. I. A biztosítási kötelezettség alapvető kérdése jogilag jelentős változást szenvedett. Eddig bizonyos szubjektív mozzanatok egész sorozata alkotta annak ismérveit; biztosítási kötelezettség alá estek a munkásszemélyek : legények, segédek, inasok és tanulatlan munkások, valamint a munkásokhoz gazdasági tekintetben közel álló személyek, így mindennemű üzemi tisztviselők, művezetők és technikusok, amennyiben törvényesen megengedett üzemben önként foglalkoztak; foglalkozási viszonynak kellett fenforognia és pedig tartósan és fizetés vagy bér fejében, üzemi tisztviselők, művezetők és technikusok csak abban az esetben estek biztosítási kötelezettség alá, ha évi munkakeresményük a 2.000 márkát meg nem haladta. Ezekhez a szubjektív mozzanatokhoz még tárgyi mozzanat is járult, tudniillik a foglalkozásnak biztosításra kötelezett üzemben kellett történnie. A birodalmi biztosítási törvény — R. V. O. — ebben az utóbbi irányban változást hozott. A 165. §. szerint bizonyos személycsoportok betegség esetére biztosíttatnak, minden tekintet nélkül valamely meghatározott üzemre. Miután pedig elhagyták az eddigi betegségi biztosítási törvény 1. §-ában megállapított elvet, amely a biztosítási kötelezettséget bizonyos meghatározott nemű üzemekhez való tartozástól tette függővé és a biztosítást általában a 165. §-ban megjelölt összes osztályokra kiterjesztették, ennek az újításnak keresztülviteléhez nagy mértékben igénybe kell venni magának a biztosítottnak személyét azoknak a feladatoknak teljesítése céljából, amelyek a biztosítással együtt járnak. Örömmel kell üdvözölni, hogy