Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - XIII. nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus (Hága, 1911. szept. 11-16-ig)

612 Munkásügyi Szemle fertőzés forrásainak kiderítését a kötelező bejelentés útján. Szükségesnek véli, hogv a lakásviszonyokat javítsák s a lakosságot a tisztaság ápolására neveljék . Az ülés utolsó tárgya a fogápolás jelentősége az iskolában. Dr. Kirchner előadó kívánatosnak tartja, hogy a lakosságot már idejekorán világosítsák fel a fogápolás jelentőségéről s minthogy a maradandó fogak fejlődése s a fog-szuvasodás keletkezése az iskolaköteles időre esik, elengedhetetlen, hogy a tanulók fogorvosi felügyelet alatt álljanak. A lakás befolyása a gyermek fejlődésére. A gyermek fejlődésére a táplálkozás mellett legnagyobb befolyással bir a lakás. Ezt megerősítik újabban Dr. Gindes ezirányú kutatásai egy baku-i gyermekkórházban. Mint fejlődési korszakot azt az időt vették, amelyben a gyermek fogait kapja és járni kezd és mint rendes fejlődésű gyermeket azt vették, mely 7 hónapos korában fogzott és egy éves korában járt. Tudvalevőleg külömböző betegségek és kedvezőtlen életviszonyok hátráltatják a fogzás és járás kezdetét. Hogy a táplálkozás hatását kicsatolhassák, csak anyatejen nevelt gyermekekre voltak tekintettel. Az eredmény az volt, hogy a jelenlegi lakásviszonyok mellett csak egy harmada a gyermekeknek fejlődött normálisan, két harmad pedig, dacára, hogy anyatejen nőttek fel, a fejlődésben visszamaradt. A kimutatás szerint a gyermekek annál rosszabbul fejlődnek, minél több ember lakik egy szobában, ha pedig ezek száma 7-nél több, akkor a gyermekek 4/s része lassabban fejlődik. Azon esetekben, ahol minden egyénnek külön szobája van, nincs gyermek, melynél első évében nem állna be a fogzás, továbbá ama esetekben, ahol ketten laknak egy szobában, nem később mint a második évben, míg ellenben ama gyermekeknél, kik kilenced magukkal vagy még többen laknak egy szobában még, a betöltött második évben sem állt be a fogzás. Bebizonyult, hogy a lakosok sűrűsége ugyanoly hátrányos befolyással van a járásra, mint a fogzásra. Ha elfogadjuk azt, hogy úgy a késői járás, mint a késői fogzás a fejlődő angolkór tünetei, akkor a fenti számok azt mutatják, hogy egy szoba lakosainak szaporodása a gyermekek egészségét veszélyeztetik és hogy ezen az anyatejjel való táplálkozás sem segít. Szabómunkások hivatásos betegségei. A berlini szabómunkások bérharca ráterelte a figyelmet azokra az egészségellenes viszonyokra, melyek alatt e munkások dolgozni kénytelenek. Első sorban valóban ijesztő a tüdővész elterjedése a szabómunkások között. Bebizonyították, hogy a műhelyekben a szükséges 15—20 köbméter levegő helyett alig 5—10 köbméter esik egy-egy munkásra. Azonkívül nagyban rontják a levegőt a szénvasalókból fejlődő gázok, úgy hogy nem kell csodálkozni azon, hogy a szabók berlini betegsegélyző pénztáránál 1909-ben 117 halálozási eset közül 29 és 1910-ben 127 halálozási eset közül 49 történt tüdővészben. Mint a szabók speciális hivatásos betegségeit dr. Epstein a szabók különleges testtartásának következményeit jelöli még, melynek közül különféle gyomorbajok, hemoroidális csomók és viszértágulások foglalják el az első helyet. A munkánál elfoglalt görbe testtartás azonkívül a gerincoszlop elhajlásához is vezethet. A rossz világítás a munkánál a látóképességnek csökkenését eredményezi. Nem ritkák az ideges zavarok is, melyek különösen a kezek és az ujjak remegésében nyilvánulnak. A tűszúrások következményei gyanánt gyakran lépnek fel bőrbajok, különösen a körömméreg, míg a festett szövetek feldolgozása nem ritkán ekzémát okoz. Mint már említettük, a szabóknál nem ritkán lépnek fel a vasalás következtében a szénoxydmérgezés könnyebb esetei. A szabók eme hivatásos betegségeinek nagy részét hygienikusan berendezett műhelyekkel és az egyes munkás észszerű táplálkozásával és testápolásával meg lehetne előzni. A luetikusok halálozása. Épp úgy mint az alkoholisták, a luetikusok is sokkal inkább ki vannak téve a különféle megbetegedéseknek, mint az egészséges emberek. Ha a szifilis mint ilyen ritkán halálos kimenetelű is, a luetikusok általános halálozási arányszáma mégis magasan az átlag felett van. A drezdai higiénikus kiállításon 17 angol biztosító-társaság kimutatja, hogy a luetikusok halálozási arányszáma a nem-luetikusokhoz képest úgy viszonylik, mint 128:100. Kilenc skandináv biztosító-társaság kimutatása szerint pedig mint 176:100. A góthai életbiztosító-társaság kimutatja, hogy 1852-től 1905-ig az összes korosztályok átlagában a szifilitikusok halálozása 68 százalékkal több volt, mintáz összes biztosítottak átlagában. Az egyes korosztályok szerint pedig a halálozási többlet 15—35 évig 38 százalék, 36—50 évig 86 százalék, 51—70 évig 61 százalék és 71—90 évig 40 százalék. A szifilis első sorban az idegrendszert és a szivet támadja meg, mint ezt a következő, ugyancsak a góthai biztosító-társaság által nyilvánosságra hozott számok mutatják :