Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Nemzetközi szociális biztosítási értekezlet. 1911. szeptember 15-16

Munkásügyi Szemle 603 lyok betartására a vállalati hivatalnokok szerepe fontosabb, mint az üzemtulajdonosoké. A hivatalnoki karra tehát ebben a tekintetben nagyobb súly fektetendő, mint eddig történt és az e téren való felelősségüket szabályrendeletekkel kell megállapítani. A hozzászólások során dr. Zacher, a berlini császári statisztikai hivatal igazgatója, az előadó fejtegetésének mintegy kiegészítéséül kiemeli, hogy a baleset elleni óvintézkedések terén a német birodalomban jelenleg nagy fejlődés konstatálható. Frássdorf és Simanovsky, a német pénztárak képviselői, továbbá Brod szerkesztő (Wien) sajnálattal említették fel, hogy a munkásvédelmi szabályrendeletek megállapításánál, valamint azok keresztülvitelénél a munkásoknak közreműködését következetesen mellőzik. A munkások nélkül a munkásvédelmi rendszabályok ellenőrzése mindig hiányos marad. De nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a munkásvédelmi rendszabályok közé tartozik a munkaidő megrövidítése. Brod kifejti, hogy a munkaadókkal szemben nem elég, ha rámutatnak a munkásvédelem szükségességére, hanem törvény útján kell erre kötelezni őket. A balesetek mindinkább gyakoriabbakká válnak. Az 1908. évben Ausztriában 128.435 baleset történt, melyek közül 35.000 volt kártalanításra jogosult. A balesetek száma az ipar fejlődésével, a gépek fokozódó gyorsaságával és a gyakorlatlan munkások alkalmazásával arányosan szaporodik. A gyárakban^ minden munkást alkalmaznak, ha csak a kellő izomerővel rendelkezik. így fémárúgyárakban olyan segédmunkásokat is találhatunk, kik előbb szabók, cipészek, szűcsök stb. voltak. Ezzel szemben Möller, volt porosz kereskedelemügyi miniszter azt állítja, hogy alig lehet találni oly munkásokat, kiknek az üzemekről általános áttekintése és annyi tudása volna, hogy az elhárításnál sikerrel működjenek közre. Viszont sajnosán tapasztalja, hogy a biztosító szaktársulatokban (Berufsgenossenschaft) a munkaadók praktikus tevékenysége mindinkább veszít az intenzivitásából és az idevonatkozó munkálatokat kizárólagosan a szaktársulatok hivatalnokai végzik el. A munkaidő megrövidítésének nem híve, mert a munkaidő rövidsége magát a munkát intenzivebbé tenné és így közvetve a balesetek szaporodására vezetne. Ugyanígy nyilatkozott a mainzi munkaadók szövetségének igazgatója, Messmann, de kiemelte azt is, hogy ott, ahol a munkás és munkaadó közötti együttműködés e téren létrejöhetett, ezt pártpolitikai momentumok sohasem zavarták meg, sőt sok tekintetben az együttműködés határozottan hasznosnak mutatkozott. Dr. Munter (Berlin) az angol példákra hivatkozva, a baleset és betegségóvó intézkedéseknél az orvosi felügyelet szükségességét hangoztatta. Nem ritkán végeztetnek szakmunkákat olyan emberekkel, kik testileg erre nem alkalmasak. A balesetek és betegségek nagy száma gyakran a szervezeti gyöngeségnek következménye. A mezőgazdasági munkások között történő balesetek nagy számának felemlítésénél dr. Schröder tartományi képviselő figyelmeztetett arra, hogy tévedés volna a baleseteket a mezőgazdasági gépek rovására irni. A statisztikai kimutatások bizonyítják, hogy e balesetek legtöbbje a mezőgazdaságban használt állatok és kisebb eszközök útján történik és emiatt vajmi nehéz e téren bármi óvóintézkedést is tenni. Möller volt miniszter újabb felszólalásában az amerikai állapotokra hivatkozik; ott a nagy fejlettségű indusztria a munkások testi épségének védelmére semmiféle rendszabályt sem tűr meg. Feleslegesnek tartja nálunk is a balesetóvó intézkedéseknek törvény által való szabályozását, mert véleménye szerint a munkaadók, ha másért nem, úgy célszerűségi szempontból is megtesznek e tekintetben minden törvényes kényszer nélkül is minden lehetőt. Dr. Hahn Dezső főorvos (Budapest) föltétlenül csatlakozik ahhoz