Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása?

598 Munkásügyi Szemle a bér más szolgáltatásokban is megállapítható ne legyen. Más dolog ugyanis a bér megállapításának módjáról és más az annak kifizetéséről való rendelkezés. Tekintve azt, hogy a bér megállapítása természetbeni szolgáltatásokban gyakran történik a munkavállaló rovására, mindenesetre kívánatos volna az e téren felmerülő' visszaélésekre is figyelemmel lenni. L. pl. e tekintetben a munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1898 : II. t.-c. 10. §-ában, 31. §. utolsó bekezdésében, végül 35. §. első három bekezdésében, a gazdasági munkavállalkozókról és segédmunkásokról szóló 1899 : XLII. t.-c. 8. §-ában, végül a gazdasági cselédek jogviszonyairól szóló 1907 : XLV. t.-c. 24—28. §-aiban található igen figyelemreméltó rendelkezéseket. 2. Amennyiben a szóban levő rendelkezések megengedik a beszámítást (118. §. harmadik bekezdés), teljesen nyitva hagyják a truck-rendszerrel űzött visszaélések lehetőségét. A modern törvények, amennyiben megengedik a munkaadónak bizonyos szolgáltatások hitelezését és ez alapon származó követeléseiknek a bérbe való beszámítását, gondoskodnak egyúttal arról is, hogy a munkaadó a munkavállaló kizsákmányolására e szolgáltatásait fel ne használhassa. így pl. a német ipari rendtartás 115. §-a így rendelkezik e részben: »A munkaadók a munkásoknak árúkat nem hitelezhetnek. Meg van azonban engedve, hogy a bérfizetés alkalmával való beszámítás mellett a munkásoknak élelmi szereket a beszerzési áron, lakást és földhasználatot a helyben szokásos bérért és haszonbérért, tüzelést, világítást, rendszeres élelmezést, gyógyszereket és orvosi segélyt, valamint a rájok bízott munkákhoz szerszámokat és anyagokat az átlagos önköltségi áron szolgáltathassanak. Akkordmunkákhoz szerszámokat és anyagokat magasabb áron is lehet szolgáltatni, de csak annyiban, amennyiben az a helyben szokásosat meg nem haladja és előzetesen állapították meg azt.« 3. Amennyiben e rendelkezések megengedik a beszámítást (118. §. harmadik bekezdés), nem zárják ki azt még a munkás le nem foglalható bére tekintetében sem, ami azok után, amiket a le nem foglalható bérbe való beszámítás tekintetében már fentebb kifejtettem, már önmagában is helytelen. Különösen helytelennek tűnik fel azonban, ha figyelembe vesszük, hogy míg az árúhitelezésből származó beszámítás a le nem foglalható munkabérbe más hitelezőknek megengedve nincsen, a munkaadó e részben más hitelezővel szemben különös privilégiumban részesül. Ha nem adja meg e privilégiumot az ipartörvény a munkaadó connex, vagyis magából az ipari munkaviszonyból eredő követeléseinek, annál kevésbbé szabadna megadnia azt a szóban levő, nem is a munkaviszonyon alapuló követeléseinek. 4. Az említett sovány védelmi rendelkezések csak a gyári munkásokra szorítkoznak, míg, ellentétben a modern külföldi törvényhozással, nem terjednek ki a tanoncokra, az iparossegédekre, a fontosabb teendőkkel megbízott ipari alkalmazottakra. Törvényünk ez érthetetlen szűkkeblűségének jellemzésére megemlítem, hogy pl. a német ipari rendtartás 119. b) §-ában az ipari alkalmazottak összes említett kategóriáin kívül még a háziiparosokra is kiterjeszti a truck elleni védelmet, és pedig tekintet nélkül arra, önálló iparűzők vagy otthoni munkások-e azok vagy sem. Mint a bérkövetelés veszélyeztetésének egyik eszközéről, megemlékeztem fentebb a munkaadó függőben tartási jogáról is. Mit jelent ez a jog? A munkaadónak külön megállapodáson alapuló azt a jogát, melynek alapján az esedékessé vált munkabér egy részének kifizetését nem valamely lejárt követelésének biztosítására, hanem bármely más szerződési okból függőben tarthatja. E jog gyakorlásának egyáltalában nem feltétele az, hogy a munkaadónak lejárt követelése legyen a munkavállalóval szemben. Ha pl. a munkaadó a bér kifizetését megállapodás szerint valamely