Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása?

594 Munkásügyi Szemle gépek túlterhelése ellen, nem engedik fokozni a telep tűzveszélyességét, mérges anyagokkal telt helyiségekben respirátorok, s ahol nagymérvű por fejlődik, porelszívó készülékek alkalmazását, végül az első segélyre szük­séges köt- és gyógyszerek készletben tartását irják elő. Ezen a védelmen túl, mely jórészt igazán csak az alkalmazott testi épségét védi a külön­böző sérülések lehetőségével szemben s csak a legelemibb követelményeket tartja szem előtt, egyedül a g) pont tartalmaz oly általánosabb rendelke­zéseket, melyek már az alkalmazottak egészségét is oltalmazni kívánják. A g) pont szerint a munkaadó köteles »a gyári helyiségek kellő szellőz­tetéséről és világításáról, a fejlődő gáznak és pornak, a hulladékoknak és egyéb szennynek eltávolításáról, oly zárt munkahelyiségekben pedig, melyek­ben az alkalmazottak hosszabb időn át tartózkodnak, arról gondoskodni, hogy a munkásokra elegendő mennyiségű légtér jusson«. Kétségtelen, hogy mindezek a rendelkezések, a g) pontban foglal­takat sem véve ki, csak a legszűkebb keretben mozognak s ha a keres­kedelemügyi miniszter által a törvény 1. §-ának második bekezdése alapján kibocsátandó rendelkezések is csak abban a keretben mozoghatnának, igen sok égetően szükséges követelmény maradna érvényesítetlenül. Hogyan lehetne akkor a munkaadót például egyes feldolgozás alá kerülő anyagok fertőtlenítésére, rövid időközönként kicserélendő munkaruhának munkásai részére leendő készentartására, a hideg évszakban fűtött étkező-, öltöző- és mosdóhelyiségek létesítésére, munkásainak élvezhető és kellő mennyiségű ivóvízzel való ellátására kötelezni, pedig minderre s más, hasonló létesít­ményekre a munkaadók egy és más köre már is kötelezve van (1. például az állati szőrneműeket feldolgozó ipartelepeken alkalmazott munkások egészségének megóvása tárgyában 1903. évi december hó 2-án 64.992. sz. a. kibocsátott kereskedelemügyi miniszteri rendeletet). Röviden összefoglalva eddigi fejtegetéseink eredményeit, megállapít­hatjuk, hogy az 1893. évi XXVIII. t.-c. rendelkezései az ipari alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének védelme tekintetében lényeges haladást jelentenek az ipartörvény idevonatkozó rendelkezéseivel szemben. Lényeges haladást jelentenek a védelemnek úgy alanyi, mint tárgyi hatálya tekintetében. Alanyi hatálya tekintetében annyiban, amennyiben az ipartör­vény, egy-két csekélyebb jelentőségű rendelkezéstől eltekintve, csak a gyá­rakban alkalmazott munkásokat részesítette védelemben, míg az 1893. évi XXVIII. t.-c. e védelmet az ipari alkalmazottaknak lényegesen szélesebb köreire terjesztette ki. Tárgyi hatálya tekintetében annyiban, amennyiben az ipartörvény általános rendelkezéseinek konkrét rendelkezések s a keres­kedelemügyi miniszternek, úgyszintén az iparhatóságoknak adott széleskörű felhatalmazás által mélyebb, a felmerülő szükséghez képest szabadon fej­leszthető, szabadon kiegészíthető, kiépíthető tartalmat adott s egy külön ellenőrző szerv, az iparfelügyelők közbeiktatása által az óvóintézkedések végrehajtásának biztosításáról is hathatósan gondoskodott. ^ Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása ? Irta: Dr. Pap Dezső miniszteri osztálytanácsos.') Annak hátránya, hogy a munkaadó a munkadíjat már csak a szolgálat teljesítése után tartozik fizetni, a munkavállaló szempontjából nemcsak abból áll, hogy ő szolgálatának előlegezésével a munkaadó fizetési kész­>) Részlet az Országos Jogászgyülés elé terjesztett véleményből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom