Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1911 / 19. szám - Az ipari alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének védelme
592 kötelességévé teszi az iparhatóságnak, hogy a gyárakat kiküldöttje által évnegyedenként legalább egyszer megszemléltesse s a törvény rendeleteinek megtartásáról meggyőződést szerezzen. Ez az ellenőrzés azonban csak a gyárakra terjed ki, melyek az 1893. évi XXVIII. t.-czikk értelmében amúgy is kivétel nélkül az iparfelügyelői vizsgálatnak vannak alávetve s ily körülmények között volíaképen hatálytalanná vált. Az ipartörvény 121. §-án kivül még csak annak 168. §-ára történhetik hivatkozás, melynek 6. pontja a tanoncoknak a műhelyekben való ellenőrzését irja elő az iparhatóság támogatására rendelt iparhatósági megbízottak által, akiknek figyelemmel az ipartörvény fentebb idézett 98. §-ára, rendeleti úton az is kötelességükké tétetett, hogy ellenőrizzék, egészséges és lakható-e a tanoncoknak és segédeknek adott lakás. Természetesen ez a rendelkezés is igen szűk térre szorítja az ellenőrzést. Oly hatáskört vagy oly módozatot tehát, melynek segélyével az iparhatóság az I—IV. pontokban nem említett ipartelepek tekintetében, az 1893. évi XXVIII. t.-c. 1. §-a szempontjából, akár közvetlenül, akár közvetve, megfelelő ellenőrzést gyakorolhatna, az ipartörvény sem állapít meg. Abból a tényből, hogy az 1893. évi XXVIII. t.-cikk csak az I—IV. pontok alatt felsorolt ipartelepek tekintetében gondoskodott a törvény 1. §-a szempontjából fennforgó hiányok felfedéséről, megállapításáról, hogy az általa létesített ellenőrző szervek hatáskörét kizárólag ezekre a telepekre korlátozta és sem oly szerveket, sem oly hatáskört nem statuált, melyek segélyével az I—IV. pontok alatt fel nem sorolt ipartelepek tekintetében a szóban lévő hiányok felfedhetők, megállapíthatók volnának, nem statuált pedig annak tudatában, hogy ily szervekről, ily hatáskörről az ipartörvény sem gondoskodott, csak azt a következtetést lehet levonni, hogy az 1893. évi XXVIII. t.-cikk az iparhatóságok részére a 3. §-ban megállapított intézkedési hatáskört az I—IV. alatt felsorolt ipartelepekre kívánta korlátozni, hogy az l. §-ban foglalt rendelkezéseknek is kizárólag az I—IV. alatt felsorolt ipartelepekre nézve kívánt hatályt biztosítani, s hogy amikor a törvény ipartelepekről szól, e megjelölés alatt kizárólag az I— IV. alatt felsorolt telepeket érti. Áttérve e megállapítás után az 1893. évi XXVIII. t.-cikk 1. §-ában foglalt rendelkezések tartalmának elemzésére, az első kérdés az, vájjon az e szakasz általános rendelkezést tartalmazó, fentebb már idézett első pontjához a)—0 pontok alatt fűzött felsorolás (a munkaadó kötelezettségeinek részletes megállapítása) exemplifikativnak vagy taxativnak veendő-e, mert ha e felsorolás taxativnak bizonyulna, ez lényegesen megszorítaná, leszállítaná az első pontban foglalt általános, teljes rendelkezés tartalmát. A szakasz szövegezése nem mondható szerencsésnek. Aki csak a szöveget nézi, könnyen arra a következtetésre jut, hogy az a)—i) pontokban foglalt felsorolás taxativ. A szakasz második bekezdése ugyanis az aj-ij pontban foglaltakkal hasontermészetű óvóintézkedések rendeleti úton való kibocsátására hatalmazza fel a kereskedelemügyi minisztert. Erre való tekintettel pedig kétségkívül helye lehet az oly következtetésnek, hogy ha a törvényhozó az a)—i) pontokban foglalt felsorolást exemplifikativnak vette volna, nem korlátozhatta volna a kereskedelemügyi miniszternek adott felhatalmazást arra, hogy rendeleti úton csak hasonló természetű óvintézkedéseket állapíthasson meg, mert az első pont általános és teljes tartalmával s az a)—i) pontokban foglalt exemplifikativ felsorolással ellenkeznék a második bekezdésben foglalt oly értelmű felhatalmazás, hogy a miniszter csak az exemplifikativ felsorolásban foglaltakkal hasontermészetű óvóintézkedéseket állapíthat meg rendeleti úton. Egyfelől a munkaadót arra kötelezni, hogy mindazt létesítse, ami alkalmazottai életének, testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében szükséges, másfelől pedig a miniszternek adott felhatalmazást arra korlátozni, hogy csak a példaképen felsorolt néhány óvóintéz-