Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - Munkásbiztosítási önkormányzat és állami felügyelet

44 Munkásügyi Szemle való megjelölésével (vizsgálatok, rovancsolások, adatok bekövetelése, önkormányzati szervek összehívása és vezetése, ezek feloszlatása és újbóli megválasztásuk eltiltása, kinevezése és megbírságolása, az önkormányzati szervek határozatainak megsemmisítése és ezek megfelelő intézkedéséig saját hatáskörében való intézkedés) állapítja meg. A jóváhagyási jogkörrel nem kívánok itt bővebben foglalkozni, mert a hivatal, illetőleg a pénztár előtt jelenleg még elintézésre váró fontos kérdésbe vág bele. Teljes nyugalommal tartózkodom annak tárgyalásától azért is, mert nem zárkózom el attól a reménytől, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak az országos pénztár küldöttségéhez intézett klasszikus tanítását1) iránytűként fogja a pénztár követni. Egyébként az előtt, aki a jóváhagyási jogkör keretébe utalt intézkedéseket szem előtt tartja, kétségtelen, hogy a pénztár szervezési munkálatainak befejezése után a jóváhagyási jogkör tekintetében alig lesz alkalom vitára az önkormányzat és az állami felügyelet között. A felügyeleti jogkör állandó jellegű és leginkább panaszolt tartalmát sokan a hivatalnak abban a törvényadta jogában látják, hogy ez megsemmisítheti a pénztárak önkormányzati szerveinek minden határozatát vagy intézkedését, mely a törvénnyel vagy az érvényben álló szabályokkal és rendeletekkel, vagy a pénztár céljával és rendeltetésével ellenkezik. Ezzel a panasszal szemben azonban éppen ellenkezőleg, az az igazság, hogy minél erősebb, minél szélesebb alapokon nyugszik és minél hatalmasabb társadalmi szervezetekből táplálkozik az önkormányzat, annál inkább szükséges az olyan felügyeleti hatóság, amely a törvénynek és a törvényerejű szabályoknak érvényt szerezni hivatott és erre képes is, bármily magasra csapjanak az ellenkező érdekek által felkorbácsolt szenvedélyek hullámai. Mennyiben felelt meg az állami munkásbiztosítási hivatal eddig ennek a törvényes feladatának, azt nyilvánosan bírálni nincs jogom; de igazságosan és megbízhatóan nem tehetik ezt mások és különösen azok sem, akiknek érdekei és törekvései egyben-másban az állami munkásbiztosítási hivatal álláspontján szenvedtek hajótörést vagy fennakadást. Egyet azonban, megcáfoltatástól nem tartva, merek kijelenteni, és ez az, hogy az állami munkásbiztosítási hivatalnak mint felügyeleti hatóságnak, intézményi jellegében való létezése célszerűtlennek vagy feleslegesnek és így helytelennek és mellőzendőnek eddig egyáltalán nem bizonyult. Annál inkább meglepte az elfogulatlan szakférfiakat az említett nagynevű államférfinak a képviselőház pénzügyi bizottságában nyilvánított ama kívánsága, hogy a miniszter felelőssége az állami munkásbiztosítási hivatalra kiterjesztessék. A szólam ugyan homályos, mert hiszen kétségtelen, hogy az állami munkásbiztosítási hivatal bizonyos vonatkozásban jelenleg is a miniszter felelőssége alatt áll és függetlensége csak a törvényesen körülhatárolt hatáskörében teljesített intézkedésekre vonatkozik. így pl. nem vitatható el a miniszter felelőssége abban a tekintetben, hogy az állami munkásbiztosítási hivatal személyi és tárgyi szükségleteiről, a költségvetési törvény keretében, a rendelkezésre álló anyagi eszközök mérvéhez képest abban a mértékben tartozik gondoskodni, hogy a hivatal törvényes feladatainak megfelelhessen. Másrészt homályos az említett szólam azért is, mert figyelmen kívül hagyja, hogy az állami munkásbiztosítási hivatalnak több irányban jelentékeny bíráskodási hatásköre is van, amely hatáskört miniszteri felelősség alatt gyakorolni egyáltalán nem lehet, hacsak magát a bíróságot, mint olyant, megszüntetni nem akarjuk. Bizonyára azt akarta kifejezni a nagynevű államférfiú, hogy azokban az ügyekben, amelyek jelenleg az állami munkásbiztosítási hivatal felügye>) Munkásügyi Szemle 1911. évf. 1. szám 22. old.