Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - A gyermekek járadéka

578 Munkásügyi Szemle egyén nyer megfelelő ápolást. Az utóbbi 20 év alatt 27.285 egyén nyert üdüíőházi ellátást. Van azután a pénztárnak modern berendezésű Zander-intézete, Röntgenhelyisége és villamos fürdője. A tüdőbetegek részére két erdei üdülőtelep szolgál a munkaképesség visszaszerzésének előmozdítására. A pénzügyi eredmények ismertetését is felöleli a lipcsei pénztár kis füzetkéje. Erre azonban most nem térünk ki, mert legközelebb e lap hasábjain amúgy is közölni fogjuk a németországi pénztárak mult évi jelentéseinek adatait. A szász királyságban tudvalevőleg a rokkantbiztosítási járulékok beszedéséi és ezzel összefüggő teendőket többnyire a betegsegélyző pénztárak látják el. A lipcsei pénztár hivatkozik arra, hogy e tekintetben is kivette a maga részét. A rokkantbiztosításra vonatkozólag a lipcsei pénztár 178.010 egyén járulékait szedte be, ami 1910-ben 2,801.670 márkát képviselt. E járulékok nyugtázására bélyegek szolgálnak. Ha tekintetbe vesszük, hogy több mint 9 millió ilyen bélyeget kellett a pénztárnak a fenti járulék ellenében kiszolgáltatnia, el kell ismernünk azt, hogy ez apróiékos teendők lényegesen megterhelték az adminisztrációt. E teendők ellátásáért a lipcsei pénztár a befolyt járulékok hat százalékát számíthatta fel a rokkantbiztosító intézet terhére. SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY. Munkások kiválasztása üzemek szerint és alkalmazkodásuk az üzemhez. A német társadalompolitikai társaság kutatás tárgyává tette ezt a rendkívül érdekes és fontos kérdést és a kutatás eredményét öt kötetben hozta nyilvánosságra. Legérdekesebb a könyvek közül Bienkovszki munkája, melyben megvizsgálta, mily mértékben alkalmas a munkára és mekkora teljesítőképességű a munkásanyag egy nagy kábelgyárban, mely Berlin környékén fekszik. A gyárban 1.200 férfi és 600 női munkás dolgozik. Berlini születésű a férfiak ll°/o-a, nők 8-7/°o-a. A munkások 43'5%-a Németország keleti, mezőgazdaságot üző és 6"9%-a nyugati ipari vidékeiről jött. Tehát csak a fele a munkásságnak származott agyár helyének közvetlen környékéből, több mint egy harmada agrár vidékről jött. Több mint a férfiak fele és a nők egyharmada faiuból került ki. A piszkos, nehéz testi munkát igénylő üzemekben ez a falusi származású munkásanyag van többségben. A nagyobb szellemi erőt megkövetelő, finomabb munkáknál a városi származású munkásság van többségben. Kitűnik, hogy a munkás korán merül ki. A munkaképesség és a kereset legnagyobb a 32. és 42. életév közötti időben, azontúl már csökken és annál gyorsabban, minél nagyobb kézügyességre van szükség. A munkás teljesítőképessége éjjeli munkánál kisebb mint nappalinál. A hét elején csütörtökig nagyobb lesz és szombaton erősen sülyed. Naponta az első három órában emelkedik, ebéd előtt esik, délután csak az első két órában emelkedik, aztán rohamosan sülyed. Pihenők fokozzák végeredményben a teljesítőképességet, mely közvetlenül a szünet után valamivel kisebb. A balesetek gyakorisága is összefügg és összeesik a kifáradás és teljesítőképesség leirt menetévei. Gyors, siető munka az akkordmunka vége felé fokozza a balesetek számát. A munkaidő tartamával párhuzamosan emelkedik a balesetek száma is. Nagyjában hasonlók voltak az eredmények a többi üzemben is. E munkálatok érdekes betekintést engednek a munkaharcok és a munkabiológiai és anthropológiai vonatkozásaiba. A földalatti munka befolyása az egészségre. Régen ismert tény, hogy az a foglalkozás, amelyet napvilágtól és szabad levegőtől mentes helyen végeznek, az egészségre ártalmas. Érdekes adatokkal világítja ezt meg a német általános bányatársláda, amely 1910-ben 351.188 szénbányászt számlált tagjai sorában. A föld alatt dolgozó bányamunkások között a megbetegedési százalék igen magasnak bizonyult; így 1908-ban 100 ily munkás közül 65*5, 1909-ben 68*2, 1810-ben 69"3 betegedett meg. Hasonló adatokat tüntet fel a föld alatt dolgozókra vonatkozólag a baleseti statisztika is. A föld alatt dolgozó bányamunkások közül 1908-ban 47"3°/o, 1909-ben 51°/o, 1910-ben 50'20/<> szenvedett üzemi balesetet. A földalatti munkások egészségét hátrányosan befolyásolják a kedvezőtlen bérviszonyok, s ennek tudható be, hogy a bekövetkező betegségek hosszútartamuak s végeredményükben javakorbeli munkásokat rokkanttá tesznek. Ezeken, a munkásokra nézve ártalmas viszonyokon csakis egy megfelelő új bányatörvény javíthat.