Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - Munkásbiztosítási önkormányzat és állami felügyelet

II. évfolyam Dudapest 1911. január 25. 2. szám. MONKftSÖGYI SZEMLE KÖZLEMÉNYEK A MUNKÁSB1ZTOSITÁS, A SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY, A MUNKÁSVÉDELEM, A MUNKAVISZONY ÉS AZ IDE VONATKOZÓ JOGGYAKORLAT KÖRÉBŐL. SZERKESZTI: KIS ADOLF. TÁRSSZERKESZTŐK: Dr. STEIN FÜLÖP és Dr. HAHN DEZSŐ. Megjelenik minden hó 10-én és 25-én. Előfizetési ár egy évre 20 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dudapest, VII., Rózsa-utca 29. szám. Telefon: 93—99; Postatakarékpénztári csekk-számla 24.911. Munkásbiztosítási önkormányzat és állami felügyelet. Irta: Dr. Pap Géza. A képviselőház pénzügyi bizottságában a költségvetés munkásbiztosítási rovatának tárgyalásánál elhangzott felszólalások, amelyek részint az állami munkásbiztosítási hivatal ellen emelt vádat, részint a hivatal jogállásának megváltoztatására irányuló javaslatot vetettek felszínre, gyakorlati jelentőséget kölcsönöznek annak a kérdésnek, hogy vájjon munkásbiztosítási törvényünk helyesen fogta-e fel és a mi viszonyainknak megfelelőleg rendezte-e az önkormányzat és az állami felügyelet tartalmát és határvonalait. Ami az önkormányzat szervezetét illeti, ez bizonnyal nem felel meg annak a követelménynek, amelyet egyik vezető államférfink újabban többször hangoztatott, annak t. i., hogy a munkásbiztosítási intézmény a munkásosztály önkormányzati hatáskörébe utaltassák. Ilyen rendezés azonban a mi társadalmi viszonyaink között, éppen a munkásbiztosítás céljának megvalósítása szempontjából egyenesen veszélyes volna. Ha ugyanis a munkásbiztosítást magának a munkásosztálynak engedné át a tőrvényhozás, ez csak a munkásszervezkedés legjellegzetesebb alakulatában, a szakszervezetek keretében történhetnék, mint amelyek az önkéntes hozzájárulás alapján jelenleg is foglalkoznak biztosítási segélyezéssel, különösen munkanélküliség esetén, valamint a kiegészítő betegsegélyezés terén. Aki tehát a kötelező biztosítás keresztülvitelét szakszervezeti alapra kívánja áthelyezni, bizonyára számot vet azzal az elhatározással, hogy vagy magát a szakszervezeti intézményt is kötelezővé, vagy ellenkező esetben a kötelező biztosítást illuzóriussá teszi. Olyan országban, ahol az egyesülési és gyülekezési jog teljesen rendezetlen, ahol a szakszervezeteknek csak a kollektív szerződések megkötése van megengedve, ellenben saját tagjaiknak sztrájk esetén való segélyezése tilos, ahol a szakszervezetek létezése és működésük felfüggesztése a mindenkori kormány politikai belátásától és helyesebben önkényétől függ, ott az előbb említett két alternatíva közül csak egyikre lehetne számítani. Arra, hogy egy-egy szakszervezet válságával válságba jutna az abban egyesült munkások biztosítása is. Kötelező szervezetek nélkül pedig miként történnék azoknak biztosítása,