Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 17. szám - Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása?

538 Munkásügyi Szemle Az alábbi táblázatban szembeállítjuk a járulékkünnlevőségek szapo­rodását a kimutatott zárszámadási feleslegekkel. ü o> — oi "O T3ÍO O > 01 > U OJ Ol ilevöség Drodása ;sleggel •n több o 01 Ol 'O 'O'O O > O) > 01 Ol ilevőség >rodása :sleggel n több imuta felesi ŐZÖ i szapi künn össz< künr szapi a feli embe TO U Sü E ,2 ŐZŐ É szapc künn: össze J£ N E­ui ro OJ se W E <C N Ifí k o r o n a k o r o n a Csíkszeredai pt. 11.276 69.992 58.716 Gyulai pt. 1.169 8.416 7.247 Szegedi » 20.335 54.864 34.529 Nyitrai 4.241 11.475 7.234 Nagykikindai > 319 22.625 22.306 Győri > 3.722 9.542 5.820 Zombori > 1.260 23.239 21.979 Makói » 2.055 7.391 5.336 Komáromi » 315 20.557 20.242 Máramaros­Kolozsvári > 2.432 21.346 18.914 szigeti » 8.231 13.340 5.109 Temesvári 3.139 16.183 13.044 Aradi » 20.856 25.861 5005 Homonnai > 1.987 13.761 11.774 Zentai » 1.272 6.259 4.987 Brassói » 7.156 18.672 11.516 Beregszászi » 8.567 13.121 4.554 Kassai » 315 10.184 9.869 Nagykárolyi > 1.241 5.595 4.354 Beszterce­Szabadkai » 9.932 13.967 4.035 bányai Esztergomi > » 3.238 882 12.191 9.092 8.953 8.210 Összesen : 113.940 407.673 293.733 A felsorolt számadatok összesítéséből megtudjuk, hogy 22 vidéki pénztárnál összesen kimutatott 113.940 K zárszámadási felesleggel szemben 407.673 koronával szaporodtak a künnlevó'ségek, melyeket ezek a pénz­tárak vagyonként számoltak el. Vagyis e szaporulat 293.733 K-val többet tesz ki, mint a 22 pénztár feleslege. Kényszerbiztosítás és önkormányzat. A Magyar Figyelő folyó évi szeptember hó 1-én megjelent számában e cím alatt gróf Tisza István nagyérdekü tanulmányt tett közzé, amelyben rámutat arra, hogy az angol munkásbiztosítási törvény a kényszerbiztosítás alapján áll, mégis a munkások önkormányzatát a legteljesebb mértékben érintetlenül hagyja, sőt törvényes intézményekkel biz­tosítja. Gróf Tisza István álláspontját a munkásbiztosítás kérdésében a képviselő­ház pénzügyi bizottságában is kifejtette a költségvetés tárgyalása alkalmával. Ekkori felszólalásával a Munkásügyi Szemle folyó évi január hó 25-én megjelent számában foglalkoztunk is. A most megjelent cikkben kifejtett álláspontja teljes mértékben megérdemli a figyelmet, nemcsak azon befolyásnál fogva, amelylyel szerzője bir a képviselőház uralkodó páríjában, de főleg azon felfogásáért, amely­lyel a munkásság önkormányzatát a munkásbiztosításban mindenek fölé emeli. És ha indokolását nem is helyeselhetjük mindenben, és ha végső konklúzióig nem is követhetjük őt, de abban feltétlenül egyetért vele minden szociálpolitikus, hogy a munkásbiztosítást a bürokráciától és a felső gyámságtól meg kell szaba­dítani és a munkásságra kell bizni, hogy miként intézi saját ügyeit. Nem mindenben áll meg, de a mi viszonyainkra találó, amidőn azt mondja, hogy »a kényszerbiztosítás elvének törvénybeiktatása az egész kontinensen köz­hatósági biztosító intézmények felállítását vonta maga után. Munkások és munka­adók milliói centralizált hatósági pénztárak kezelésébe kerültek, amelyek teljesen abszorbeálták, vagy legalább is megzsibbasztották az addig működött önkéntes intézményeket s ha felruháztattak is bizonyos önkormányzati jelleggel, nehézkes és költséges bürokratizmusba fojtották az egész biztosítási ügyet.« Bizonyos, hogy az angol törvény hatása az újabb törvényalkotásoknál mindenütt éreztetni fogja hatását, s igaz, hogy »mint egyik nagy problémája jövő fejlődésünknek állott mindig az a kérdés, miként lehessen a biztosítási kényszert életképes önkormányzattal egyesíteni. Az a fáklya, amit az angol javaslat gyújt ebben a tekintetben, messze bevilágít a sötétbe, jobb jövő reményét ébreszti lelkünkben. Ennél a világosságnál kell előrehaladnunk. Egy percet sem késve kell kézbe vennünk hasznavehetetlen munkásbiztosítási intézményeink gyökeres reformját s a fősúlyt arra kell helyeznünk, hogy a munkás jogos érdekeit sikere­sen szolgáló életképes önkormányzat nevelje őt az ipari tevékenység, a tár­sadalmi béke és a politikai demokrácia számára.* Azonban az angol példa teljes

Next

/
Oldalképek
Tartalom