Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 16. szám - Szakszervezeti kongresszus

524 Munkásügyi Szemle tett. Mindenekelőtt közvetlen tanú a balesetre vonatkozólag egyáltalában nincs és a közvetett tanuk vallomásai is — kik csak az elhalálozott beszédéből tudnak az állítólagos balesetről — igen eltérők. Az egyik tanú vallomása szerint az elhalálozott létráról bukott le, mások szerint gödörbe esett és végre egyesek szerint az olvasztó kemencében botlott meg. A cég maga pedig balesetről egyáltalán nem tud semmit.« A szakértő véleménye alapján a bíróság az üzemi balesetet nem állapíthatta meg és a kártalanítási igényt — mint törvényesen meg nem okolhatót — elutasította. A gráczi balesetbiztosító intézet választott bíróságának 1911 január 21-én kelt Cu. 334/10/10. sz. ítélete. ítélet: A kártalanítási igény elutasíttatik. Indokolás: X. 68 esztendős szűcslegény 1909 augusztus 17-én egy nem túlságosan meleg napon, és a nap ellen védett helyen elájult és esése közben megsértette koponyáját. A sérülésből 1909 szeptember 18-án felgyógyulva, a közbeeső teljes munkaképtelensége idejére kártalanítási igényt támasztott, melylyel azonban elsőfokon elutasíttatott. A tárgyaláson az orvosszakértő következő véleményt adta ; »Panaszos a kezelés ideje alatt testileg és lelkileg egyaránt rokkantnak mutatkozott olyannyira, hogy még beszélni sem volt képes, hanem csak dadogott. A hozzá intézett szavakat megérteni látszott, balkezét csak kevéssé tudja használni, járása tántorgó és állni alig tud. Mindebből olyan betegségi processusra lehet következtetni, mely főleg az agyműködést érinti és amely kétségtelenül gyakori ájulási rohamokkal van összefüggésben. Azt a föltevést, hogy beszélőés emlékező képességét már egy előbbi, 1908 május 11-én történt hasonló balesete után következett 40 napos betegsége alatt vesztette el, nem cáfolja meg azon körülmény, hogy panaszos később megint munkába állt. Kisebb beszéd- és emlékezési zavarok, még nem hatnak zavarólag a munkában. A vonatkozó 1909 augusztus 17-én történt állítólagos balesetre nézve, a panaszos által elmondott azon körülmény is, hogy hirtelen elsötétült előtte minden és aztán elájult, arra enged következtetni, hogy már ezen baleset előtt is hasonló betegségi folyamat forgott fönn. Ennélfogva az okozati összefüggés panaszos betegsége és az 1909 augusztus 17-én történt állítólagos baleset között nem bizonyítható, mivel az előbbi nem az utóbbinak következménye, hanem éppen megelőzője és az ájulás oka volt.« Ezen orvosi vélemény alapján a biróság kimondotta, hogy a panaszos jelenlegi munkaképtelensége nem üzemi baleset, hanem súlyos agybántalmak következménye, így tehát jelenleg nem valamely baleset következményeiről, hanem egy állandó betegségről van szó, melyért baleseti kártalanítás meg nem állapítható. A >Hollandi Életbiztosító Részvénytársaság magyarországi igazgatósága most teszi közzé az intézetnek az amsterdami központi igazgatótanács ülésén dr. W. F. Van Leeuwen, az urakházának tagja, Amsterdam volt polgármesterének elnöklése mellett 1911. évi június hó 26-án előterjesztett 1910. évi mérlegét és zárószámadását, melyből kiemeljük a következő fontosabb adatokat: A társaság iránt, melynek magyarországi fiókintézete 1910. évi november hónapjában a Kálvin-tér, Baross-utcza és Öllői-út egybeszögelésében emelkedő saját palotájába költözött, ahol hivatalos helyiségei is immár megfelelnek üzletmenete nagyarányúságának, a közönség bizalma 1910-ben összesen ötvenöt millió 243.676'90 koronára szóló ajánlat benyújtása révén nyilvánult. Ez ajánlatokból a társaság életbiztosítás címén negyvenhárom millió 456.799'54 korona értékűt, életjáradék címén pedig 300.408"50 korona értékűt, összesen tehát majdnem negyvennégy millió korona értékűt kötvényesített. Nyereség-részesedés címén a biztosítottaknak kifizetett 1910-ben 309.666-44 koronát. A díjtartalék száztizenkét millió 507.077"06 koronára emelkedett. Az életbiztosítások és járadékbiztosítások összege 1910. év végéig csaknem háromszázhetvenhat millió korona. Megalakulása óta 1881-től fogva a társaság 1910. év végéig összesen százhét millió 623.345'48 koronát fizetett ki biztosítások címén. A >Hollandi« sikere méltán sorakozik tehát a többi nagy életbiztosító-társaságok sikeréhez abban a rendkívül fontos gazdaság-kulturális jelentőségben, amelyet a biztosítási eszmének, a biztosítás intézményének mindhatalmasabb térfoglalása Magyarországon is képvisel.