Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 16. szám - Szakszervezeti kongresszus

522 Munkásügyi Szemle 30 napi időtartam erejéig hozzájárulni hajlandó, s csak az iránt támadt a vita, vájjon terhelheti-e a pénztárt a 30 napot meghaladó időre a kórházi költség ? Az a felett támadt jogviták eldöntésére, ki s mily mértékben tartozik megfizetni a kórháznak a betegápolási költséget? az 1898. évi XXI. t.-c. 13. §-ában megállapított hatóságok hivatottak. De az e per előzményeit képező tényállásban, a jogügyleti fejlődésnek még egy további mozzanatával állunk szemben. Jelesül P. F. a sajátjából téritette meg a kórháznak P. A. betegápolási költségeit s e pörben az az eldöntendő kérdés, vájjon ezt a fizetést P. F. a saját szempontjából tartozatlanul a budapesti általános munkásbetegsegélyző pénztár helyett teljesítette-e ? s ez alapon követelheti-e a nevezett pénztártól a fizetett összeg megtérítését? Szembeszökő, hogy a kérdéses megtérítési igény, noha P. A.-nak pénztári tagságától s az ezen tagságból folyó jogok természetétől és mértékétől függ, de azért nem azonos magával a betegségi segélyezési igénynyel. Nyilvánvaló továbbá, hogy P. F. sem nem biztosított tag, sem nem a biztosítottnak olyan hozzátartozója, ki a biztosítottnak jogából folyólag az 1891 : XIV. t.-c. hatályának idejében az egyes pénztárak alapszabályai (az után az 1907 : XIX. t.-c. 50. §. 5. p.) alapján igényt támaszthat, mert az ő követelésének nem az utóbb jelzett rendelkezések valamelyikén nyugvó betegsegélyezési jogosultság, hanem az a tény az alapja, hogy történetesen ő volt az, aki szerinte a pénztár helyett és annak gazdagodásával fedezte a kórházi költséget. A kifejtettekből kétségtelen, hogy a per tárgya nem a munkásbiztosítás-szabta segélyezési, hanem más helyett történt fizetésre alapított megtérítési igény, amelynek elbírálása azért, mert ezt semmiféle jogszabály kivételes bíróság hatáskörébe nem csatolta, a törvény rendes útjára tartozik. III. A b-i VII. kev. kiv. járásbíróság 1910. Sp. XI. 477. sz. végzése. Végzés. Kir. jbg. alperes pergátló kifogásának helyt ad; a pert e helyt megszünteti, iratokat a hatásköri bírósághoz áttenni rendeli. Indokok. Felperes kiskorú lánya, P. A. után fizetett 214 korona 14 fillér kórházi ápolási költség megtérítésére kérte alperest kötelezni. Alperes pergátlóval élt, a S. E. T. 27. §. 2. p. alapján előadva, hogy 1907. évi XIX. t.-c e kereset a választott bíróság elé tartozik. E kifogás alapos. A beszerzett iratokból és a felek egyező előadásából megállapítható, hogy felperes 14 éves lánya P. A. kártyagyári munkásnő, ki alperes jogelődének az Á. M. p.-nek betegség ellen biztosított tagja volt, a pénztár orvosának utasítására a Rókusba szállíttatott s ott ápoltatott. Ez ápolásnak költségét a kórház felperesen mint t. és t. gyámon hajtotta be, ki visszkereseti jogát az 1907 : XIX. t.-c. értelmében alperessel szemben érvényesíti. Nem bir fontossággal, hogy felperes nem a biztosított, hanem annak atyja, mert a betegség idején a biztosított 14 éves volt, ki önképviseletre nem is volt jogosítva, de különben is felperes a lánya jogán oly ápoltatási díjakat perel, melyek jogosságának megállapítása a munkás és a pénztár közötti jogviszony megállapításától van feltételezve s mely jogviszony megállapítását az 1907 : XIX. t.-c. 158. §-a kifejezetten a választott biróság hatáskörébe utalta s a felmerült jogeset nem tartozik a törvény által külön kiemelt, a választott biróság hatásköréből elvont keresetek közé. Tekintettel arra, hogy a m. kir. állami munkásbiztosító hivatal 1909. 104/2. sz. végzésével ellentétes határozatot hozott, a választott biróság hatáskörét leszállítván, ez okból volt a hatáskör kérdése a hatásköri biróság elé terjesztendő. IV. A b-i kir. törvényszék 1910. december 3-án kelt 1910. II. E. 297/ l.sz. végzése. Végzés. A kir. törvényszék az első biróság végzését megváltoztatja, alperes pergátló kifogását elveti. Indokok. Felperes keresete arra irányul, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár térítse meg neki azt az összeget, melyet ő P. A.-nak az 1902. év folyamán a budapesti Szent Rókus-kórházban történt ápolásáért a székesfőváros tanácsa részéről történt felhívás folytán fizetett. Követeli ezt az alapon, mert P. A. a jelzett időben a budapesti általános munkásbetegsegélyző pénztárnak tagja volt, s e pénztár orvosa által a nevezett kórházba utaltatott. Ez igény elbírálása azonban nem az 1907. évi XIX. t.-c. 150. §-ban szervezett hatóságoknak, hanem a biróság hatáskörébe tartozik.