Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 16. szám - Szakszervezeti kongresszus

520 Munkásügyi Szemle Kollektív szerződések Franciaországban. 1910-ben 252 kollektív szerződést kötöttek Franciaországban. Ezek közül az építőiparra esik 98, a könyvés papíriparra 27, mezőgazdaságra 22, a szállítmányozásra 21, a textil- és ruházati iparra 18, erdőgazdaságra 13, bányászatra 12, faiparra 11, a többi megoszlik a bőr, élelmiszer, fém, vas és egyéb iparágakra. A szerződéskötést 144 esetben sztrájk előzte meg, 12 esetben régibb szerződéseket újítottak meg vagy módosítottak. A szerződéseket 67 esetben munkás- és munkaadó-szervezetek között, 112 esetben egyes munkaadók és munkás-szervezetek, 73 esetben pedig egyes munkások és munkaadók, avagy azok csoportjai között kötötték. 120 szerződés meghatározott időre — s pedig 38 öt évre, a többi rövidebb időre — 3 pedig bizonyos munkálatok tartamára szól. Minimális munkabérekről 230 szerződés rendelkezik, ezek között 162 kizárólag időbéreket enged meg. 32 szerződés a darabszámos munkabéreket szabályozza. 139 szerződés szabályozza a munkaidőt. Az angol munkások képviselete az állami hajógyárakban. A német tengerészet érdekes adatokban ismerteti a brit tengerészeti parancsnokság munkásügyi politikáját. A jelentés elmondja, hogy a munkások számát nagyban emelte az, hogy több és nagyobb hajókat építenek, valamint az a körülmény, hogy a munkásérdekek helyi és parlamenti képviselete arra törekedett, hogy a rossz munkaviszonyok idején a munkanélkülieknek a hajógyárakban juttassanak munkát. Figyelemreméltó — mondja a jelentés, hogy a parancsnokság nem vonhatta ki magát ezen nyomás alól és az utóbbi két év alatt póthitelek segítségével lehetővé tette, hogy néhány ezer munkás foglalkozáshoz jusson a hajógyárakban. Az admiralitás, ha nem is ismerte el a hajógyári munkásokat egyenrangúaknak a magánvállalatokban foglalkoztatott munkásokkal munkabérek dolgában, sok más kérdésben nagyobb engedékenységet tanúsított a munkásszervezetekkeí szemben. Amikor az egyik hajógyárnál a helyi szaktanácsnak a munkások nevében előterjesztett panaszait nem akarták elfogadni, a szaktanács egyenesen az admiralitáshoz fordult és azt kérte, hogy amikor körútján legközelebb odaérkezik, fogadja a szaktanács küldöttségét, hogy az a munkások panaszait előterjeszthesse. Azonkívül engedelmet kértek arra, hogy a szaktanács titkára közvetlenül a helyi hajógyár vezetőségéhez adhassa be a munkások panaszait. Az admiralitás egyetértett a kívánsággal és azóta eszerint járnak el. Az admiralitás lordjának a körutazásai a munkások szempontjából rendkívül fontossá váltak azon a réven, hogy most ilyen alkalmakkor a munkások közvetlenül hozzáfordulhatnak s a helyi vezetőség távollétében adhatják elő kívánságaikat. Ezzel a rendszerrel igen megjavították az általános viszonyokat, de a munkabéreket is évenként 1,440.000 koronával emelték. A nő az iparban. A porosz kereskedelemügyi miniszter az iparkamarákhoz rendeletet intézett, amelyben megállapítja, hogy a kézművesekre vonatkozó törvényes intézkedéseket igen sokszor egymástól eltérő módon alkalmazzák az iparüző nőkre nézve. Ezért kiemeli a rendelet, hogy a munkásnők védelmére irányuló intézkedéseken kívül az ipartörvény nem tesz különbséget a férfi és a női iparűzők között. Ezért egyformán alkalmazandók az ipartörvénynek a tanoncügyre, a segédi és mestervizsgákra, valamint a tanonctartás jogára vonatkozó intézkedések. Miután eddig a nőket nem igen fogadták föl tanoncnak és igy nem is jelentkezhettek segédi- vagy mestervizsgákra, méltányos, hogy bizonyos átmeneti időszak alatt a nőket akkor is bocsássák vizsga alá, ha még nem is töltötték ki a megszabott tanonc- vagy segédidőt. Épen úgy lehetővé kell tenni azt, hogy olyan nők, akiktől különös okok miatt nem kívánhatják meg, hogy letegye a mestervizsgát, például özvegyek, akik elhalt férjük üzletét folytatják, a hatóságok jóakaratúlag megengedjék a tanonctartást. A rendelet célja, hogy a megállapított elveket lehetőleg egyöntetűen hajtsák végre mindenütt. Ha a nők oly számban jelentkeznek vizsgára, hogy több vizsgálóbizottságra lenne szükség, gondoskodni kell arról, hogy — nőkből is alakítsanak ilyen bizottságokat. Végül pedig, hogy tanfolyamokat rendezzenek a nők ipari kiképzésére és a tanoncközvetítés intézményét a nőkre is terjesszék ki. A kereskedelemügyi miniszter hajlandó állami segéllyel támogatni ezen intézkedések végrehajtását.