Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 16. szám - Szükséges-e és mily irányban a munkabérszerződésből eredő követelések biztosítása?

Munkásügyi Szemle 509 Habár a fenti számadatok azt igazolják, hogy az egyes pénztárak között az orvosi költségek aránytalanok voltak, ez az aránytalanság mégsem oly szembeszökő, mint az igazgatási költségeknél. Legtöbbet fordítottak igazgatási költségekre: Az összkiadásokhoz Az összkiadásokhoz viszonyított °o-okban viszonyított 0 o-okban szeniczi pénztár — 41'32 kolozsvári pénztár 22*45 szikszói pénztár 4075 nagyváradi pénztár 19'25 alsókubini pénztár 33*40 győri pénztár 17'83 tordai pénztár 30*67 szegedi pénztár— 17'64 A nagyobb pénztárak pozsonyi pénztár 17*18 közül: aradi pénztár - 15*04 Legkisebb volt természetesen a quóta a budapesti pénztárnál. Az igazgatási költségek ennél a pénztárnál az összkiadáshoz viszonyítva H"160/°-ot, a járulékbevételhez képest pedig 12*09' j-ot tettek ki. Meg kell még jegyeznünk, hogy az egyes százalékok némi változást szenvednének, ha azokat a járulékbevételhez viszonyítanánk. Mi a százalékok kiszámítását az összkiadások alapján ejtettük meg, mert a járulékjövedelem kimutatását kellő értékkel nem honorálhatjuk. Nézetünk szerint a járulékelcirásokban nagymérvű oly előírások is szerepelnek, melyeket később behajthatlanság miatt le kell majd irni, illetve tartalékolni. Meg kell még jegyeznünk, hogy egyes pénztárak közzétett számadásaiban számtani eltéréseket is kellett konstatálnunk. Reméljük, hogy az országos pénztár évi jelentése ezeket a hibákat kijavítja és így a végleges eredmény ismertetésére az országos pénztár által kibocsátandó évi jelentés alapján annak idején még visszatérünk. Hirek a munkásbiztosítás reformjáról. A »Magyar Ipar« szerkesztője illetékes helyen az iránt érdeklődött, mi lesz a munkásbetegsegélyző törvény revíziójával. Azt a fölvilágosítást kapta, hogy a kereskedelemügyi tárca ideiglenes vezetés alatt állván, nem volna helyes és ildomos egy véglegesen kinevezendő miniszter elhatározásának praeokkupálni. Hiszen — bár a novella anyaga készen van — az sem lehetetlen, hogy egy új miniszter alatt egy esetleges rendszerváltozás is szóba kerülhet. Ennek előkészítése végett bizonyos oldalról az az eszme is fölmerült, hogy a mostani törvényt helyezzék törvényhozási úton hatályon kivül s hatalmazzák föl a kereskedelemügyi minisztériumot, hogy a pénztárak vezetését vegye a kezébe s a szükségesnek vélt reformokat léptesse életbe rendeleti úton, amennyiben pedig ezek a gyakorlatban beválnak, akkor ejtse sorát az új törvénytervezet kidolgozásának és a törvényhozás elé való terjesztésének. A ^Magyar Ipar« e közlése érthető megdöbbenést keltett szakkörökben. Mert bár hihetetlenül hangzik is, hogy a törvény legfontosabb intézkedéseit hatályon kivül helyezzék s rendeleti úton intézzék a munkásbiztosítás ügyeit, de hogy ez a lehetetlen eszme tényleg felmerült, amellett nemcsak a »M. I.< komolysága bizonyít, de megerősíti ezt Kálmán Gusztáv államtitkárnak Szolnokon tett e nyilatkozata is: »Kijelenthetem, hogy addig is, míg a törvény módosítása parlamentáris úton megvalósítható lesz, a legszükségesebb és legsürgősebb módosításokat, amelyek novella nélkül is megvalósíthatók, rendeleti úton óhajtja a kereskedelmi kormány rendezni.* E nyilatkozatokkal ellentétben a »Munkásbiztosító közli, hogy munkatársa beszélgetést folytatott egy magasabbrangú miniszteri tisztviselővel, akinek oroszlánrésze volt az 1907. XIX. t.-c. szerkesztésében és akinek igen sürgős aktaképpen adták át a novelláris módosítás tervezetének elkészítését. Az illető miniszteri tanácsos a fenti hírekről ezeket a kijelentéseket tette: — Magam is olvastam ezt a furcsaságot és még elgondolni is kellemetlen volt azt az európai skandalumot, mely ilyen lehetetlen intézkedés nyomában járna. Gyönyörű dolog volna így bánni az országgyűlés mindkét háza által elfogadott és a király szentesítésével ellátott törvénynyel. Ez közönséges törvénygyilkolás volna. Hiszen tudom, hogy nagy a számuk azoknak, akik ilyen statáriális