Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - A nemzetközi szakszervezeti mozgalom 1909-ben

454 Munkásügyi Szemle A Magyar Jogászgyülés gazdag s nagyérdekű napirendjére e kérdést is kitűzték: Szükséges-e és mily irányban a munkabérszerződésből eredő követelések biztosítása ? Véleményezők: dr. Szladits Károly, dr. Pap Dezső, dr. Ágoston Péter. Előadó: dr. Schwarz Gusztáv. A munkabér kifizetésének időpontja. Mint a „Magyar Gyáripar" írja, a M. Gy. O. Sz. ismételten foglalkozott már azzal a tervvel, hogy a gyárak munkásaikat ne szombaton, hanem a hét valamely más napján és pedig lehetőleg a hetivásárt megelőző estén fizessék ki. Kezdetben ez a terv a gyárak részéről ellenzéssel találkozott, s általában nem mutatkozott hajlandóság a megszokott rend megváltoztatására. Néhány évvel ezelőtt a Magyar waggon- és gépgyár részvénytársaság Győrött megváltoztatta bérfizetési rendszerét s munkásait nem szombaton, hanem kedden és pénteken, a hetivásárt megelőző napokon fizette ki. Győr város rendőrsége hivatalból utasíttatván az ezek folytán beálló eredmények megfigyelésére, megállapította, hogy azóta sokkal kevesebben járnak korcsmákba és kávéházakba, sokkal kevesebb asszony jön panaszra, hogy férjük elköltötte heti keresetét s a piaci árak is kimutathatólag lejebb szálltak. Hasonló sikerrel tettek kísérletet a gyárosok a munkabér kifizetése időpontjának megváltoztatásával Pécsett és Brassóban is. A Szövetség több izben megkisérlette azt, hogy ezt az újítást Budapesten is keresztülvigyék, aminek annál nagyobb jelentősége volna, mert Budapesten a tavalyi évben 230 millió korona ipari munkabér fizettetett ki munkásoknak és ennek csak igen csekély része takaríttatott meg. Az akció azonban megakadt azon, hogy a munkások, különösen az akkordmunkások bizalmatlansággal nézték ezt az indítványt és annak keresztülvitelétől idegenkedtek. Mint értesülünk, ebben az ügyben most jelentős fordulat várható azáltal, hogy egyrészt a Szövetség, másrészt a munkások egyesületei egyszerre és ugyanazon az alapon kivánják a mozgalmat megindítani és a gyárak vezetőségéhez fognak fordulni azzal a kérelemmel, hogy Budapesten is a munkások bérfizetési napja szombatról egy hétköznapra helyeztessék át. Az illetékes körök meg vannak győződve arról, hogy az átmenet nehézségei az akkord-munkásoknál is könnyen le lesznek győzhetők és ezáltal egy igen egészséges szociális újítás az ország legnagyobb ipari központján érvényre jut. E hír kapcsán megemlítjük, hogy az alkoholellenes munkásegyesület e kérdésről legközelebb ankétot tart. Főnök és alkalmazott jogviszonya. í. Ha a főnök alkalmazottját ostobának és lustának mondja és hamis leltár készítésével vádolja: ez általában, de nagyobb fizetést élvező és a többi hivatalnokokkal rendelkező, tehát fontosabb állást betöltő hivatalnokokkal szemben különösen súlyos becsületsértést képez. II. Abból, hogy az alkalmazott a főnöke által ellene elkövetett becsületsértés után az üzleti órák végéig dolgozott, nem vonható az a következtetés, hogy a használt kifejezéseket nem tartotta magára nézve sértőknek és azokat főnökének megbocsátotta. III. Az üzleti forgalom vagy nyereség után a főnök által remuneráció címén alkalmazottjának juttatott összeg csak akkor bir fizetés jellegével, ha annak kiszolgáltatása szerződésileg köteleztetett. (Curia 867/910. számú határozata.) Kedvezményes vasúti jegyek a munkátkeresőknek. Az osztrák vasúti miniszter elrendelte, hogy a nyilvános és közhasznú munkaközvetítők által munkára közvetített egyének részére az osztrák államvasutak az 50 kilóméternél távolabbi utakra félárú III. osztályú menetjegyeket szolgáltassanak ki az illető munkaközvetítő intézet által kiállított igazolvány alapján. A francia vasutasok megrendszabályozása még mindig ütköző pont a kormány és a vasúttársaságok között. A vasúttársaságok durván visszautasították a kormánynak azt a figyelmeztetését, hogy kövessék a képviselőház fölszólítását és a béke érdekében alkalmazzák újra a sztrájk miatt elbocsátott munkásaikat. A vasúttársaságok arra az álláspontra helyezkednek, hogy az államnak nincsen joga beavatkozni a magánvállalatok dolgaiba, amikor az alkalmazottak fegyelmi ügyeiről van szó. Ezt az individualista fölfogást azonban a kormány és az ismert szociálpolitikusok nem osztják, mert a vasút, bár magánvállalat, igen fontos közszolgálatot teljesít. A kérdést azonban meg kell oldani. Joggal mondta egyik szociálpolitikus, hogy amikor a vasutasok sztrájkjáról van szó, akkor a közvéleményhez fordulnak és az állam támogatását követelik, amikor azonban olyan rendszabályokról van szó, amelyek a társaságoknak nem tetszenek, mindjárt arra hivatkoznak, hogy ők magánvállalat, amelyeket a többi magán'vállala-