Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - Dr. Leo Verkauf könyve

444 Munkásügyi Szemle és a nem önállók kockázati közössége szerencsétlen terv. Ha azt akarjuk, hogy a szociális biztosítás fejlődjék, úgy azt a teljes önkormányzat alapján kell fölépíteni. Ez a terület a legkevésbbé való politikai kísérletezésekre. Az új parlamentnek akarva, nem akarva figyelembe kell vennie Verkauf meggyőző érveit. Könyve nagyszabású munka. Dr. Stier-Somló a Munkásügyi Szemlében. Örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy a bonni egyetem nagyhírű professzorát, Dr. Stier-Somlót sikerült a Munkásügyi Szemle munkatársául megnyernünk. Stier-Somló tanár tudvalevőleg újabban előadásokat tart a szociális jogról és a munkásbiztosítási jogról s általában a munkásbiztosítás tudományos művelői közt a legkiválóbbak közé tartozik. Legközelebb már megkezdjük hosszabb cikksorozatát a német munkásbiztosítási törvényről, melyet követni fog az angol szociális biztosítás kritikai méltatása s a pénztárorvos-kérdés fejtegetése. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete folyó évi július hó 25-én délután 6 órakor a Társadalmi Múzeum helyiségében (v\, Mária Valéria-utca 12. sz.) ülést tart a következő napirenddel: 1. Titkári jelentés. 2. Új tagok választása. 8. Intézkedés a folyó évi szeptember hó 15—16-án Drezdában tartandó nemzetközi szociális biztosítási értekezleten való részvétel iránt. 4. Az őszi munkaprogramm megállapítása. A képviselőház munkásügyi bizottsága ismét foglalkozott a munkásbiztosítás kérdésével, helyesebben az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár és Állami Munkásbiztosítási Hivatal, közötti állandó összeütközésekkel. Az szolgált erre alkalmul, hogy az Állami Munkásbiztosítási Hivatal jelentése került a bizottság elé. Magáról a jelentésről sok szó nem esett, ami természetes is, mert hisz a jelentés 1907. és 1908-ik évekről szól. Hegedűs Kálmán, a bizottság előadója, előterjesztésében kifejezést adott annak a gondolatnak, hogy szükséges volna nagyobb állami hozzájárulás biztosításáról gondoskodni, akár úgy, hogy az orvosokat fizetné, akár úgy, hogy a munkások tagjárulékának egy részét magára venné át az állam. A bizottság megfontolása alá bocsátja, nem volna-e helyes belügyminiszteri rendelettel a gyógyszertárakat árleengedésre kötelezni a pénztárakkal szemben. Sürgeti a törvény reformját, vagy legalább novelláris úton való intézkedést, amelyekkel legalább a legsürgősebb orvoslást váró ügyek elintézést nyernének. Kálmán Gusztáv államtitkár figyelmébe ajánlja a bizottságnak, hogy a pénzügyi bizottság az 1911. évi költségvetés tárgyalásakor már állást foglalt és utasítani kívánta a minisztert, hogy a törvény reformjáról, az új törvény elkészítéséről mielőbb gondoskodjék, aminek a volt kereskedelemügyi miniszter eleget is tett, a munkálatok már folynak. De amíg új törvény nem lesz, addig is szerinte novelláris úton kell a legsürgősebb bajokat orvosolni. Bvódy Ernő szerint a nagy szociális reform a gyakorlatban hatalmi kérdések és összeütközések forrása lett. A hatásköri kérdésekben örökös kanapé-pör folyik az állami hivatal és az országos pénztár között s e harcnak csak az ügy látja kárát. Ezek a jelenségek megerősítik abban a felfogásában, hogy a törvény sürgős novelláris módosítása elkerülhetetlen. Indítványozza, hogy a bizottság jelentésében e nézetének adjon kifejezést. Haydin Imre kifogásolja, hogy a munkásbiztosítási hivatal jelentése nem terjed ki az országos munkásbiztosító pénztár működésére és nem öleli fel a balesetbiztosítás miként való ellátását. Részletes és beható bírálat alá veszi a jelentés számbeli adatait és kimutatja, hogy azok egyfelől nem helytállók, másfelől az azokból vont következtetések a pénztárak teljesítőképességét illetőleg tévesek. Az igazság az, hogy a jelentés adatai szerint is Magyarországon az egy tagra eső segélyezési költség magasabb volt mint Ausztriában és a bevételhez viszonyítva, arányban van a Németországban adott segélylyel. A kezelési költség sem nagyobb, sőt jóval kisebb, mint a korábban működő külföldi intézményeké, ha figyelembe veszszük, hogy ezek csak a betegsegélyezést, a hazai pénztár pedig a balesetbiztosítást is gondozza. A hivatal, ádáz hadakozással az autonóm jogok ellen, valósággal maga ellen zúdította a munkaadókat és munkásokat egyaránt. Kéri a miniszter gyors és hatályos intézkedését, kivált a pénztári alkalmazottak illetményszabályai, a helyi szervek önkormányzatának önkényes felfüggesztése és