Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - A kecskeméti kőművesek

434 Munkásügyi Szemle és ma már hozzánk jönnek tanulni a külföld városai. E kedvező' tapasztalatok alapján az a kötelességünk, hogy a lakásreform szózatát elvigyük Magyarország minden községébe. Fel kell rázni a lelkeket és meg kell nyerni a sziveket a szociális reform ama fontos részének, amely az igazi családi tűzhely visszaállítását, illetve megteremtését tűzte ki céljáulAz angol példaszó mondja; amilyen a lakás, olyan a nép. )<A kecskeméti kőművesek. írta: Hlavács Kornél, ministeri titkár-biró. Nehéz időket él át Kecskemét városa. Az egész ország aggódó figyelemmel kiséri a súlyos megpróbáltatásokat, melyek elháríthatatlanul nehezednek e város lakosságára. A földkéreg elvesztette egyensúlyát a város alatt. Időnként megrendül, megrázkódik. Rengéseivel egyaránt megemeli és eltorzítja az évszázadok óta nyugodtan álló és a nemrég emelt épületeket. A falak megrepedeznek és ledőlnek, magukkal rántják a beomló mennyezeteket és tetőket. A gyárkémények megcsavarodnak, a szobrok a porba hullanak a mérhetetlen erő hatása alatt. A válságos idők egyenlőkké teszik az embereket. A természet ereje a halandók véges képességeit meghaladó nyilvánulásával egyformán rémületbe ejti a szellemi avagy anyagi javakban duskálkodókat és szűkölködőket. S amidőn múlnak a legnehezebb pillanatok és enyhül a szorongás, a templomokba igyekvő nép zárt ajtókra talál. Az anyaföld nem ismer vallási és felekezeti különbségeket. Rengésének ereje egyformán elferdíti, megrokkantja a különféle templomok tornyait és kupoláit. A tömeg a városnak büszke palotájába sem nyer bebocsátást. A szegények és gazdagok e közös házának romba dőltek díszes helyiségei. A terekre, szélesebb utcák közepére és a város határába, a földekre menekülnek. Az ellenségeskedő családok egymás mellett ütnek tábort. A civódók megbékülnek. A szűkölködők és elégedetlenkedők megnyugodnak. Az őrizetlenül hagyott hajlékoknak, a külföldi példáktól eltérően, nincs fosztogatója. A rendőrség fekete könyvének fehéren maradnak lapjai. Elmúlik az első veszedelem. Le kell bontani a sérült boltozatokat, az elcsavarodott gyárkéményeket, az elferdült tornyokat és kupolákat; alá kell támasztani, be kell kötni a megrokkant falakat, el kell hordani a lehullott mestergerendákat és tetőket. Megindul a városépítés. Jöjjenek a kőművesek. Kifejlődik a verseny, mert mindenki azt szeretné, ha az ő háza volna az első, melyet a teljes pusztulástól megmentenek. Kevés a kőműves, a munkáskezek értéke megnövekedik. Egy órai munka fejében 20 —30 koronát is elkérnek. A szegényebb polgárság ezt megadni képtelen és fenyeget az ujabb baj, hogy a tehetősebbek épületei idejekorán megmentetnek, mig az amúgy is jobban sújtott szegényebb sorsúak házacskái teljesen rombadőlnek. A rendőrség két kőművest, aki 20 korona órabért követelt, letartóztat és elsőknek jegyzi be neveiket a fekete könyv fehéren maradt lapjai után. Közbelép a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége és felajánlja segítségét. A városi polgármester útján a tanácscsal egyezséget köt a földrengés folytán rombadőlt vagy megsérült házak fölépítésére és kijavítására. A tanácsi határozat ide vonatkozó része helyet kiván e kizárólag munkásügyekkel foglalkozó szemle hasábjain, hogy a magyar munkásosztály önfegyelmezésének s áldozatkészségének bizonyságául szolgálhasson: »A városi r tanács a polgármester bejelentését tudomásul véve, a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségével a földrengés folytán rombadőlt, vagy megsérült házak kijavítása érdekében megkötött egyez-