Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Utohangok a foszfor-tilalmi törvényhez

30 Munkásügyi Szemle ható, hogy a legnagyobb iparvállalatok már majdnem mind beléptek az egyesületbe, úgy hogy annak prosperálása most már biztosítottnak vehető. A magyar tanoncnevelés nyomorúsága közismert. Szinte kivétellé lett az a műhely, amelyben a mester büszkeségét lelte abban, hogy az ő tanonca mesterségét alaposan és jól tanulja meg; Igen sok helyen a kisipar lassú anyagi romlásával romlott a tanoncznevelés is és itt a tanonc igazán szánandó gyermekmunkás, ki néha nem is képes megtanulni a mesterségét. Az Országos Iparegyesület most pályázatot hirdet, melyben pénzbeli jutalmat igér ama mestereknek, kik a tanoncot becsületesen tanítják és kik igazán jó eredményeket képesek felmutatni. Az ily mestereket, művezetőket és előmunkásokat az iparegyesület másként is ki óhajtja tüntetni. Névsorukat közli az ország minden iparkamarájával, hogy nevük terjesztessék, a közönség tudja meg, hova adja gyermekeit, hogy ügyes iparossá neveltessék. Sőt különösen érdemes mesterek számára az Egyesület a minisztertől új gépeket, eszközöket és szerszámokat fog kérni, hogy az ilyen mestereknek legyen alkalmuk több tanoncot oktatni és műhelyeiket megnagyobbítani. Az eszme nem rossz. Gyökeres változást nem várhatunk tőle mégsem. Törvényes tanoncvédelem nélkül tisztességes tanoncoktatás alig képzelhető el. A nők éjjeli ipari munkájáról szóló törvény az osztrák urakházában. A Bernben 1906. évi szeptember hó 26-án tartott munkésvédelmi nemzetközi kormánykonferencián valamennyi kultúrállam olynemű megegyezést kötött, amelynek értelmében meghatározott feltételek mellett a nők éjjeli munkája eltiltassék. A megegyezést a kormányoknak jóvá kellett hagyniok és a jóváhagyási okmányt legkésőbb 1908. évi december hó 31-éig be kellett mutatni a svájci szövetségtanácsnál. A megegyezés a jóváhagyó okmány bemutatása után két évvel lép életbe. Az osztrák képviselőház 1908. évi december hó 19-én, az urakháza pedig december hó 29-én járult hozzá a megegyezéshez. Most már csak a megegyezésnek gyakorlati kiviteléről volt szó, amelynek megvalósítása érdekében a kormány 1909-ben a képviselőház elé terjesztett megfelelő javaslatot. Miután az illetékes körök észrevételeiket megtették, a javaslatot a képviselőház némi módosításokkal határozattá emelte. A határozat szerint a munkásnők védett kora 16 évről 18-ra emeltetett. Az eredeti kormányjavaslat szerint a nádcukorgyárak 1918-ig kivétetnek a törvény hatálya alól és az ezekben alkalmazott 16 éven túl lévő munkásnők egy évben 60 napon át esti 10 óráig foglalkoztathatók. A képviselőház a cukorgyárak kedvezményét csak 1915-ig hagyta helyben és a 60 napot leszállította 40-re. Az urakháza 1910. évi december hó 20-án tartott ülésében Ausztriára nézve a külfölddel szemben sérelmet látott és elhatározta, hogy a javaslatot visszautasítja a bizottsághoz annyival is inkább, mert az előadó szerint Ausztria a szociálpolitika terén »megelőzi a többi országot, amit pedig egy ilyen gazdaságilag szorongatott államtól kívánni nem lehet.« Kartell és munkásvédelem. Tudvalevő, hogy a kartellek sohasem a köz, hanem mindig a legönzőbb magánérdekek védelmére alakulnak. Törekvéseikben nem ismernek kíméletet, nem törődnek alkalmazottaik életével és egészségével s szigorú törvényes kényszer nélkül a munkások testi egészségének védelmére a legkisebb költséget se fordítják. Példa erre a következő eset: A Thomas-salak, mely az acélkészítésnek egy mellékterméke, 16—17°/o foszforsavat tartalmaz. Finomra őrölve kitűnő trágya. Egész sorát a malmoknak alapították tehát, melyekben a Thomas-salakot finom lisztté őrölték, aztán zsákokba gyűjtötték. Kitűnt azonban, hogy a salak őrlésénél felszabaduló üvegkemény éles por a munkásoknál sajátszerű súlyos ipari betegséget idéz elő, ha a légző szervekbe kerül. Igen gyakran erős tüdőhurut lép fel, a munkás erősen köhög, gyakoriak a tüdőgyuladások. Előfordult, hogy erős, ép munkások három nappal a munkábalépés után súlyos tüdőgyúladásban betegedtek meg, melynek másik három nap múlva áldozatul estek. Különböző óvszabályok rendeltettek el, mind hatástalan maradt. A düsseldorfi iparfelügyelő jelentése szerint 1908-ban négy ily malomban 430 munkás volt alkalmazva. Ezek közül 407 munkás volt beteg 55—57 betegnappal. A légző szervek megbetegedésére jutott ebből 142 eset 1993 betegnappal és 18 halálos végű tüdőgyuladási esettel. Az iparfelügyelő, ki 10 percet töltött a malomporral telített" levegőben, napokon át köhögött. Mikor tanácstalanul állott szemben ezzel a betegséggel mindenki, Mathesuss charlottenburgi tanár talált fel egy eljárást a por kiküszöbölésére. A salakot nem őrli, hanem 9—12 atmoszféra nyomású gőznek teszi ki,