Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Utohangok a foszfor-tilalmi törvényhez

Munkásügyi Szemle gyufa rovására mindinkább növekedőben van: a kivitel túlsúlya azonban kétségtelenül még mindig a foszforos gyufára esik s így első pillanatra ez oldalról véljük láthatni az érdekek csorbulását. Ámde a gyártás súlypontja mégis csak a belföldi forgalomra támaszkodik s mindaddig, míg ez a termelésnek nagyobb részét fel is használja, nagyobb egyensúly-zavartól nem kell tartani s e mellett nem képzelhető el annak oka, hogy miért ne találna hazai gyufaiparunk is módot és eszközt, hogy az esetleges forgalom csökkenésért, melyet a foszforos gyufák kivitelének elvesztésével szenved, kárpótlást nyerjen az ezek helyett készítendő gyufák kivitelével. Joggal remélhető, hogy talán már rövid idő múlva is kellő fogyasztópiacot talál külföldön a magyar svédgyufa is, miként már eddig is talált, mert vannak oly gyáraink, amelyek svédgyufa-kivitele a foszforosgyufa kivitelénél jelentékenyen nagyobb. Ha a hazai gyárak kizárólag svédgyufa gyártására lesznek berendezve, ezen egyoldalú üzem művelése magával hozza annak tökéletesedését is, s ez esetben a biztonsági gyufák behozatala talán teljesen feleslegessé válik s a jelenleg még nagyobb mennyiségben importált osztrák biztonsági gyufák az országból teljesen kiszorulnak. Ennek révén elég jelentékeny összegek, melyek eddig külföldi gyárakba kerültek, a hazai gyufagyárosok kárpótlására fognak szolgálni. A jelenlegi készlet elfogyasztását a gyárosok azzal biztosíthatják, ha a foszforos gyufák gyártását máris beszüntetik. Amennyiben a törvény gondoskodott volna arról, hogy a behozatali tilalom ideje a gyártási tilalom idejét jóval megelőzze, a meglévő készlet elhelyezése egyáltalán nem járt volna nagyobb nehézséggel. A foszfor-tilalom kimondásakor tehát a gyufagyárosokat illető kárpótlásról szó sem lehet; amikor a monopólium kérdése kerül napirendre, akkor s csakis ezen, illetve a gyárak megváltásának címén követelhetik a gyárosok a kárpótlást. A fehér vagy sárga foszforral való gyufagyártás eltiltásáról szóló törvényjavaslatot a magyar országgyűlés képviselő- és főrendiháza egyhangúlag fogadta el, ami legmeggyőzőbben igazolja azt, hogy erre a törvényre már nagy szükség volt. A részietek tárgyalásánál a törvény életbeléptetése éppen a gyufagyárosok érdekeire való tekintettel egy félévi eltolódást szenvedett, amenynyiben ez az időpont 1912. július 1.-ről 1913. január l.-re tolódott ki. A még hátralévő idő alatt számos gyufagyári munkás épsége és egészsége mehet tönkre s a gyárosok érdekének áldozatául eső munkások számára — közegészségi szempontokra való tekintettel — csupán az az egy jó tanács szolgálhat, ha már egészségük megvédése érdekében maguk részéről mit sem tehetnek, legalább az elszenvedett kárért szerezzenek kárpótlást azzal, hogy minden egyes esetben, amikor a foszfor-nekrosis következtében testi épségükben károsodnak — az előbbiekben felemlített osztrák gyufagyári munkások példáit követve — kártérítési pert indítsanak a munkaadó gyufagyáros ellen. Erre való joguknak érvényesítéséről a munkásokat minél szélesebb rétegben kellene felvilágosítani s ezzel az a cél is el volna érhető, hogy a gyárosok ily kártérítési perek kikerülése érdekében inkább alkalmaznák a reájuk nézve egyébként is kötelező, valamint nélkülözhetlen védelmi intézkedéseket. Tisztára a véletlen műve, hogy a törvény életbeléptetésének eltolódását az az igen üdvös javaslat egyenlíti ki némikép, mely szerint azokban a gyárakban, ahol a fehér, illetve sárga foszfort használják, a tiltó törvény életbeléptetéséig a munkások kéthetenként — nem pedig »időszakonkint« — orvosi vizsgálat alá veendők. Az azonban nagy kár, hogy az ezt a javaslatot benyújtó és nagy szociális érzékű képviselő javaslatában csak orvosi s nem kifejezetten hatósági orvosi vizsgálatot követelt. Ugyanis a legtöbb