Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 13. szám - Az állami munkásbiztosítási hivatal judikaturája

Munkásügyi Szemle ezeket állítjuk: a munkásosztály viszonyainak gyakorlati ismeretét és általában a szociális viszonyok ismeretét. Kétségtelen, hogy a jogi tudás ennek a bíráskodásnak is nélkülözhetién eleme, de ez itt inkább csak segédeszköz és pedig, hangsúlyozzuk, bármennyire értékes, de mégis segédeszköz jelentőségével bir. A rendszeres, fegyelmezett gondolkozási módszer, amely látszólag hasonló jelenségek rejtett különbözőségeinek és látszólag különböző jelenségek lappangó azonos tartalmának felismerésére képesít, a társadalom szervezeti összességének és részletei kölcsönös viszonyának, valamint kifejlődésének és fejlődése törvényeinek ismerete, a munkásbiztosítási bíráskodásban is átfogóbb, egyszersmind pedig szabatosabb jelleget kölcsönöznek az ítélkezésnek. A jogi tudás, amely ezeket az ismereteket nyújtja, szilárdabb alapot és tisztább felépítést kölcsönöz a munkásbiztositásí bíráskodásnak is. De az anyag, amiből ez épül, kell, hogy legfőként a munkásosztály szociális viszonyainak gyakorlati ismerete legyen. Ebbe a nézőpontba helyezve az állami munkásbiztosítási hivatal eddigi bíráskodását, talán meg lehet állapítani, hogy nagyban és egészben valóban szociális igazságot szolgáltatott, vagyis olyant, amely megfelelt a bíráskodása alá helyezett társadalmi osztály viszonyainak, ehhez képest felfogásának és lelkiismeretének is. Az érdemi bizonyítástól eltekintve, e mellett szól maga az a ténv is, hogy a munkásság, amely szervezeteiben és sajtójában oly nagy figyelmet fordít a munkásbiztosításra, az állami munkásbiztositásí hivatal bíráskodását úgyszólván soha nem támadta, sőt nem egyszer helyesléssel és elismeréssel kisérte. Munkaadói érdekeltség részéről pedig, valamint a jogászkörökből számottevő kifogás nem, sőt inkább elismerés volt hallható.l) Amikor ezt az örvendetes eredményt megállapítjuk és létrejöttének tényezőire is kiterjed gondolatunk, személyi mozzanatoktól eltekintve, amelyek a közvéleményt nem érdeklik, nem szabad feledni az állami munkásbiztosítási hivatal bírói osztálya rendkívüli tagjainak, a munkaadók és az alkalmazottak közül választott ülnököknek értékes közreműködését. Az elbírálás alá kerülő viszonyok gyakorlati ismeretét hozzák magukkal a bíróság tárgyalásaihoz és tanácskozásaihoz. Ez törvényes hivatásuk is. Emellett azonban érdemül kell betudni azt az általában tapasztalható készségüket és buzgalmukat, amelylyel a nemes bírói hivatásnak megfelelni igyekeznek, valamint meg kell emlékezni arról a magasrendű értelmiségről is, amelyet a tárgyalások és tanácskozások során felmerülő egyéb, különösen jogi és orvosi kérdések felfogásában is nem egyszer tanúsítanak. Ha az ülnökök közreműködése körül mégis fogyatkozások észlelhetők, ez nem az ő rovásukra esik, hanem inkább a pénztári önkormányzat hibájából ered. Eléggé nem is kárhoztatható ugyanis az a pénztári érdekeltség közreműködésének törvényhozási létokát kigúnyoló eljárás, hogy a pénztári önkormányzat az ülnökök megválasztásánál úgyszólván semmi gondot sem fordít arra, hogy az összes szakmák, különösen pedig a balesetbiztosításra kötelezett foglalkozási ágak megfelelően képviseltessenek a bíróságban. Innen ered, hogy egész nagy iparágak vannak, amelyek képviselői hiányzanak az ülnökök közül, -) aminek további eredménye az, hogy a munkaképesség fokának elbírálásánál a szakmabeli társak mindennél illetékesebb véleményét a bíróság nélkülözni kénytelen és kizárólag a rendes bírák jórészt elméleti ismereteire és az orvosszakéríői véleményekre kell az ítélkezésnek támaszkodnia. Teljesen indokolt, sőt a biztosítás célja és rendeltetése szempontjából mellőzhetlen követelmény, hogy a felügyeleti hatóság legközelebbi alkalommal a törvényes eszközök legteljesebb érvényesítésével odahasson, hogy ezt az anomáliát megszüntesse. ') Dr. Szladits Károly kir. ítélő-táblai bíró előadása a Magyar Jogászegyletben 1910. -) Jelenleg sincs a hivatal 100 rendes cs 50 pótülnöke között egyetlen kovács, kőfaragó, kövező, timár, kádár, mechanikus, szobrász, cserepező stb. sem.